Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

IL A tavasz egyik hírnöke. Pár héttel az első pacsirta megszólalása után megjelen a tavasz egyik nevezetes hirdetője, a gólya. Jöttének hirére kisiet a falu népe az uri lakból ép ugy, mint a főldmives szerény hajlékából, és apraja-nagyja gyönyörködik a szép nagy fehér madarakban, a mint ott kóvályognak fenn magasan, az átlátszó kék űrben, mintha életet nyert hófehér bárányfellegek volnának. »Isten hozott, rég várt kedves gólya-madár! Jer és foglald el ismét fészkedet!« s a falusi gazda elmerengve nézi, nézi a magasban keringő madarakat. A gólya mintha megértené régi házigazdája gondolatait. Egy, két, három s még több pár kiválva a többi közöl, szép csavarvonalokban ereszkedik alá, és alig néhány perez múlva mindenik pár ott ül régi fészkén, a falusiak egyike- vagy másikának csűre tetején, magasan fölemelkedve, vizsgán körültekintve, ha vájjon otthonjában minden a régi rendben van-e? Aztán elkezd vigan kelepelni, a meleg, szivbol fakadó »fogadj Istent« szintén oly melegen köszönve meg sajátságos nyelvén. Az ősidők óta mindenfelé kedvelt eme madarat már a régiek ugy tekintették, mint a tavasz hir-