Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

XI. A pompázók

XÍ. A POMPÁZOK. 12 7 Fészkét parti fecske módjára a folyam partjába ássa, és pedig három, négy láb hosszú csöyet, melynek belső üregét kerekké szélesiti ki, s mohával puhára kibéleli. Brehm állitása szerint nem béleli ki fészkét; igaz, én is találtam ily fészkeket, de sokkal többet, amely kibélelve volt. A nőstény egyedül kelti ki 4—7 kerekded fényes fehér tojását. Bégebben sokat regéltek a gyurgyalag költésmódjáról. »A gyurgyalag oly ravasz«, hogy fiait — nehogy elfogják — egy helyről a másikra viszi. — O maga is egy helyről a másikra kóborol, nehogy megtudják, hol tartózkodik, s hol vannak fiai. — Mondják azt is, hogy ez a madár, mint a gólya, szüleinek segítségére van, nemcsak aggkorukban, hanem mindig, mikor segélyöket igénylik. Ezért nem is bocsátják ki a fészekből, hanem odavisznek számukra táplálékot és a hátukon hordozzák.« Ellensége az állatvilágban alig van, kivéve a gyorsröptü sólymot és a vizipatkányt, mely utóbbi tojásait és fiait elrabolja. Az emberek azonban sok helyen rosz szemmel nézik a pusztítás miatt, melyet a méhek között tesz. A gyurgyalag különben bizalmas madár, de ha üldözik, nagyon óvatossá lesz. Olaszországban vonulás idején nem igen Ízletes húsáért vadászszák. Kandia szigetén sajátságos módon fogdossák a gyermekek. Ezek a szó teljes értelmében a légben, röptében horgászszák : egy hosszú selyemzsineg végére kötött könnyű horogra eleven sáskát akként akasztanak, hogy az tovaröpülni tudjon. A hosszú zsineg végét a gyerek