Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

XI. A pompázók

XIII. A pompázok. (Rózsaszinü-csacskár, gyurgyalag, selyemfarku-locska, jegér.) Azok, kik a madár-világot nem ismerik, azon téves nézetben vannak, liogy mérsékelt égövünk alatt nem tartózkodik ékestollazatu madár. A színpompa hazája, igaz, a forró Öv. — Ott. hol a természet a napsugarakat használja ecsetül, minden ragyogó színekben tündöklik; élénkebb ott a fák zöldje, a virágok tarka, alig képzelhető változatossága szinvegyületet tüntetnek fel, mintha a szivárvány színeit a lemenő nap sugaraitól lángoló hegyek fényét , a hajnal bíborát tükröznék viszsza. Az állatvilág mintegy versenyezni akar a növényzettel : a pillangók élő virágokhoz hasonlíthatók, a rovarok viszont az ékkövek fényét kölcsönözték. A madarak épen nem maradtak hátra, sőt némelyike a szinek változatossága, élénksége, fénye által fölülmúlja mindenikét ; a csodásszépségű paradicsommadarak, az ékkövek fényében csillogó deliczék (kolibri), melyek repülés közben minden fordulatnál más színeket tüntetnek fel, mintha tollaik rubinokkal, smaragdok- s más ékkövekkel behintve volnának.