Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689
X. Egy üldözött
X. EGY ÜLDÖZÖTT. ILL ként lövelte ki, mintegy várva az eléje dobandó falatra. Mit gondoltam én együgyüségére! Nem számítottam arra, hogy ha benne bizalmat keltek magam iránt, bizni fog mindenkiben, és ekként, ő az üldözött, elbizakodott, könnyelmű lesz. E kígyóval szemben akaratlanul a kigyó szerepét játszottam. Irányadóm pedig nem játsziság, hanem részvét volt; a dőre azonban azt hitte, egyik ember olyan mint a másik; többé nem sietett rejtekébe, ha valaki közeledett hozzá; mig egy durva kerti munkás gondtalan sütkérezése közben agyonverte s diadaljelként mutatta fel nekem. Láttam, ez ember ostobaságában teljesen igazoltnak tartotta tettét. Haragomat elfojtottam s kedvenczem hulláját eltettem borszeszbe. Igy van ez az életben is, a tévedések eme tragicomoediájában; néha megöljük gondatlanságunkkal azt, kit szeretünk, s aztán ? aztán emlékét gondosan elzárjuk keblünkbe, ott azt hűn őrizzük, mint én kigyóm hulláját, gyűjteményemben. Az uszó sikló oly jámbor állat, hogy azt szobában is lehet tartani; hogy el ne menjen, sodrony-födéllel borított s földdel meg nyirkos mohával ellátott ládába teszszük. Táplálékát a fogságban is legnagyobb részben élő lények képezik; fiatal békák, gyíkok, rovarok, pillangók; a tejet rendkívül kedveli. Egyszerre sokat felfal, de aztán hosszasan kiállja a koplalást. Jóllakva, nemébe a kábulásnak esik, s nagyon lusta; könnyen megszelídül, annyira, hogy a rovarokat és legyeket elveszi gazdája kezéből anél8*