Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VII. Ingyen munkások

TII. INGYEN MUNKÁSOK. 91 szirté égszin-kék, alteste kénsárga, fekete sávoly nélkül, szárnyfödényei halvány-kékek. Ez is rendkivül élénk, és fáradhatlan rovarpusztitó. Legszebb valamennyi közt az éjszakí-czinke (Parus cyaneus. Lasurmeise.) Feje, háta fénylőén égszinkék, alteste hófehér. Hazája Szibéria. Ellentétben ezzel nagyon egyszerű az egész Európa mocsárain otthonos mocsári-czinke (Sumpfmeise. Parus palustris). A család valódi hamupipőkéje, barna és szennyesfehér szinvegyülettel. Ez oly szapora, hogy néha egy fészekaljban busz fia is van. Valamint a szén-czinke és legközelebbi rokona: a kék a lomberdő bohóczainak és a gyümölcsfák ápolóinak nevezhetők; épen oly jogosan elmondhatjuk a fenyves-czinkéről (Fannenmeise), a gyász- és bubor-czinkékről, hogy ők a fenyvesek jótevői, s a komor tűlevelű erdőkben öröm látni e mozgékony vidor állatkákat, melyek életet képesek önteni e néma sötét világba. A hosszúfarku-czinke (P. caudatus. Schwarczmeise) rendkivül sugár, kecses alkatú kis madár, testénél hosszabb farkkal, kis csőrrel, élénk fekete szemekkel, melyek fehér fejének lágy pelyhe közöl úgy villognak ki, mintha egy piszeorrú, csintalan kis leányka mamájának fehérbodros liálófőkötőjébe rejtette volna piczinke fejecskéjét. Szinezete különben nem valami feltűnő; háta vörhenyesszürke, szárnyai sötétbarnák, farka fekete. Elénk madár, kitűnő tornász s ügyes rovarvadász. A figyelmet azonban mint művész vonja magára. Fészke, melyet a fák villás ágai közé rak, valódi