Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - II. Hasznos madarak

A DALOSOK. 95 A kénes b illegény. (Die Bachstelze. Motacilla sulphurea) fölül szürke, alul szép kénsárga, gégéje fekete. E vidor, csinos madárka havasi patakok közelében lakik, hol az erdőkáros rovarokat pusztítja. A sárga billegény. (Die gelbe B. — Mot. flava ) A hím feje, nyaka szürke; háta olajzöld; torka, melle, hasa aranysárga. Rónaságon vizenyős rétek és mocsárok szélein tartózkodik. A fehér, vagy közönséges billegény. (Mot. alba.) valamennyi között a legszámosabb és leghasznosabb. E madarat falu közelében, udvarokon, kertekben, mezőn mindenütt ott találjuk, tavasztól őszig. Szorgalmasan kiséri aszántó-vető ekéjét, és a felforgatott barázdákból nagy mohósággal szedegeti fel azon apró kártékony rovarokat, melyekre a varjak, csókák, seregélyek nem fordították figyelmöket. A billegények közel rokona: A kékbegy. (Das Blaukehlchen. Sylvia suecica), Eolül barna, torka kék, melle vörös, hasa fehér. A risza, Duna mentén és a mezőségi mocsárokon nem ritka. A dalosok. r Finom, vékony csőrrel birnak. Elénk, vidor kis madarak, melyek télire elköltöznek. Táplálékukat legnagyobb részben élő állatok képezik : rovarok, pókok, apró csigák és sima hernyók, a szőröseket nem eszik meg. Nálunk sok fajuk honos, melyek nagyobbára általánosan ismeretesek levén, azoknak csak névso-