Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471
A madarak - I. Kártékony madarak
A NAGY KORMÁR. 75 váj a lapos, az alsó káva a nyak felé villásan ketté ágazik, s a közötte levő tért nagy csupasz bőrzacskó foglalja el, mely kitágítható. A gödény nagyobb a hattyúnál. Színezete rózsaszínes fehér. A borzas gödény. (Der gefranste P. — P. crispus.) Ezüst-fehér. Tarkója és nyakszii'te göndör tollal fedett. Az egy évesek szennyes szürkék. Társaságot kedvelő madarak, melyek többen egymás közelében fészkelnek. Nálunk a Duna és Tisza mentén találhatók. Veszedelmes halpusztítók. A nagy kormár. (Kormoranscharbe. Pha'arocorax carbo.) A töke vagy vákogó kacsánál nagyobb. Csőre két hüvelyk hosszú, keskeny, hegyes horogban végződő. Pófái fehérek, háta zöldes sötétbarna, testének többi részét zöld fényes érczfényü fekete sürü tollazat fedi. Fejtetején kis kontyot visel,- szemei zöldek; lábai feketék s ujjai széles uszhártyával összekötöttek. A folyamok és nagy tavak, mocsárok közelében levő erdők, berkek magas fáin fészkel. Evenkint egyszer 4—5 halvány kékeszöld tojást kelt ki. Bámulatos ügyességgel halász, és amellett torkos levén, a halakban roppant pusztítást visz véghez. Kártékonyságát fokozza azon körülmény, hogy halgazdag vidéken számos fajabelivel társulva nagy telepeket képez.