Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

72 A GÉMEK. szürkés, hasa fehér. A fiatal halvány zsemlyesárga fekete hosszfoltokkal tarkálva. A dobos gém vagg bölömbika. (Die grosse Rohrdommel. A. stellaris.) Fejteteje fekete, teste barnássárga, hátán fekete hosszfoltokkal, hasán szintén fekete csíkozat- és hosszfoltozattal. Csőre és lába zöld. Nyaka gazdagon tollazott; szemei világos-sárgák. A törpe gém. (Zwergreiher. A. minuta.) A him fölül fekete, alúl élénk fakó. A jércze egyszínüen sárgás barna-fekete hosszfoltozattal. Lábai szennyes zöldek. Fajrokonai között a legkisebb; csőre hegyétől farka végéig csakis egy láb hosszú. Az elősorolt, hazánkban honos gémek, mind hallal táplálkozván, annál inkább a kártékony madarak közé sorozandók, mivel ujabb időben a folyamok szabályozása alkalmával semmi tekintet nem fordíttatván a lialak szaporodására (a mi mellesleg megjegyezve, könnyen történhetett volna), ma már az egykoron halgazdag Magyarország azon pontra jutott, hogy bizvást a halszegény országok közé számíthatjuk, s már is halat, rákot drága pénzen hozatunk külföldről, hol elég eszélyesek haltenyészdék felállítása által a bajon segíteni. A fehér gólya.(Dqy Storch. Ciconiaalba.)Tudom, hogy nehéz lesz a jó falusi gazdák eme kedvencze elleni felszólalásom; hanem mégis megkísértem. Örömmel üdvözlöm én is eme házibarátaink megjelenését, hisz ők a bekövetkező szebb évszak legbiztosabb hírnökei; nálunk azonkívül nagyrabecsülik mint kigyópusztitó hasznos madarat. A látszat gyakran csal, s ugy itt is. A gólya, igaz ugyan, hogy fog-