Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

FEJEDELMI SAS. tövénél fehér. Szivárványa barna. Hossza 3 láb, röpterje 6 láb. Hegyes vidékek vén erdeit lakja, hol fára vagy szirtre fészkel, s évenkint 2—3 fiút kelt ki. Merész rabló, mely életmódjához megkívántató minden kellékkel bir: erős izmokkal, gyors szárnyakkal, példabeszéddé vált éles látással s vakmerő bátorsággal. Röpte kitűnő, s gyakran látható oly magasban kerengeni, hogy szabad szemmel alig kivehető; pedig ilyenkor kémszemlét tart, és zsákmányt véve észre, gyorsan suhogó szárnyakkal csap alá. Táplálékát mindennemű vad képezi: őz, zerge, nyúl, morga, hörcsög, a szárnyasak közöl mindenik a süketfajdtól kezdve a varjúig, szükség esetében apróbb madarakat és egereket is rabol, sőt a dögöt sem veti meg. Száz évig is elél. Vadászata nem könnyű. Legczélszerübb fészkénél lesből lőni. Télen át vastőrbe lehet fogni, kivált fris havon, melyre a tör körül vért kell önteni. Fejedelmi sas. (Königsadler. Aquila inperialis.) Kevéssel kisebb mint az előbbeni. A rónaságot és alantibb hegyvidéket kedveli. Alföldünkön ő helyettesíti a parlagi sast, és különösen Titel, Eszék vidékén gyakori. A puszták kutágasain őrt álló szárnyas rabló. Teste zömök; farka rövid; szárnyai hosszak,