Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471
Az emlősök - I. Kártékony emlősök
28 AZ EGEREK. E család képviselőit mindenütt feltaláljuk erdőn, mezőn; fenn a havasok között és lenn a rónán. Házakban, gyárakban, malomban, istállóban, pinczében, padláson, gabonaraktárban, asztagban, sarj úkaszaj ban, répaveremben, s mindenütt, a hol megjelennek, kemény próbára teszik a tulajdonos türelmét. Jelenlétüket mindenütt kártétel jelzi, mert sehol semmi nincs előttök biztonságban, mivel minden ehető, növényi és állati anyagot megeszne :, még a fakérget, bőrt és csontot is. Szerencsétlenségre nagyon szaporák, s ahol folytonosan nem üldözik, kétségbeesésig tudják vinni a gazdát, különösen a patkányok. Nálunk következő fajai jőnek elő : A házi egér. Az erdei egér. (Waldmaus. Mus sylvaticus.) Színezete fölül sárgás szürkebarna, alul fehér. Sok kárt okoz az erdőben és gyümölcsösökben, különösen a fa kérgének elrágása által. Télen át a házakba is betolakodik. A mezei egér (Brandmaus. M. agrarius) Szinezete fölül vörhenyesbarna, hátán végig nyúló fekete sávolylyal. Fülei rövidebbek a két előbbeni fajénál. Életmódja azokéhoz hasonló. A törpe egér (Zwergmaus. M. minutus) az egész család legszebb és legkisebb tagja. Testhoszsza 2 1/2 hüv., farkáé ugyanannyi. Színezete fölül vörhenyesbarna, alul fehér. Eleven, ügyes állat, kitűnő kúszó, futó és uszó.