Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471
Az emlősök - I. Kártékony emlősök
26 A PELÉK. Sokkal nagyobb számban jönnek elő, mint hinnők, mivel kikerülik figyelmünket jkicsinységök miatt, és azért, hogy éji állatok. Közel rokonaik : az evet és egérfélék tulajdonait örökölvén, nagyon ügyesek, elevenek, vidorak, kitűnő kuszók és jó ugrók. A lomberdőkben lakókénak ugyan az a tápláléka, a mi az eveté: gyümölcs, dió, bogyó, makk, farügy, rovarok, apró madarak és azok tojásai. Az éti pele a gyümölcsösökben okoz észrevehető kárt, a kerti pele alkalmatlanná válik az által, hogy egérmódjára betolakodik az éléskámarába, hol szalonnán, zsiron, ázalékon élősködik. A mogyoró pele által okozott kár tekintetbe sem jöhet, mivel e kecses kis állat rendszerint csak is abőveben elhullott, s amúgy is kárba vesző mogyorót szokta összegyűjteni. Bőség idején téli készlettel látják el magukat. Az éléskamarán kivül minden pele többé, kevésbbé mesterséges készitményü lakással bir. Az éti pele beéri faodúval is, de melyben lakását kényelmesen berendezi. A kerti pele gömbalaku fészket sző összo, a mogyoró pele gyönyörű kis otthonját falevelekből és mohából állítja össze kiváló Ízléssel. Őszkor mély téli álomba merülnek, és néha két hónapot átalusznak. Az alvó állatok teljesen merevek, hideg tapintatúak, mozdulatlanok, de nem teljesen érzéketlenek, mert ha például megszúrjuk, rángatóznak, sőt morognak is, hanem aztán visszaesnek mély álmukba.