Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

23 A VADMACSKA. gyobb; hossza 2, sőt láb is, farka egy lábnyi. Hall-, lát- és szaglási érzékei nagyon kifejlettek. Közepes futó, de kitűnő kúszó. Hangja a házi macskáéhoz hasonló, azt azonban csak pacsmogolds (párzás) idején hallatja. Európa legnagyobb részében honos. Nyáron át sürü hegyi erdőkben és sziklás helyeken tartózkodik. Télire falvak közelében levő csenderesekben üti föl tanyáját, sőt nem ritkán csűrbe, istálló héjára fészkeli be magát, hol a napot csöndesen tölti s éjjel jár ki rabolni. Táplálékául szolgál: őzborju, nyúl, egér, hörcsög, mindenféle vad és házi szárnyas a siketfajdtól le a sármányig, a háziak közöl lúd, kacsa, tyúk. Zsákmányához valódi macskamódra lopózik, s mikor eléggé megközelítette, merész ugrással veti magát reá. Dögre csak akkor megy, ha türhetlenné vált éhsége kényszeríti reá. Májusban elhagyatott borz- vagy róka-vaczokban vagy szirtüregben 4—6 vak kölyket vet, melyeket egerekkel és apró madarakkal növel nagyra. Fiai két éves korukban teljesen kinőttek. Szokásaiban sokat hasonlít a hiúzhoz, nem is kevésbbé vérengző, csakhogy sokkal gyöngébb levén, a nagy vadra nézve annál kevésbbé veszélyes, de rendkivül mérges, és megsebeztetve, a feléje könynyelmüen közeledő vadászt is megtámadja. Prémje nem sokat ér, mivel szőrét könnyen hullatja. Különféleképen vadászszák: lövik lesből, hajtóvadászaton, kopók által. Fogják vastőrben a róka fogásánál leirt szimat használata mellett.