Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök - I. Kártékony emlősök

20 A HIÚZ. játszadoznak az öregek társaságában. Itt kétszeresen óvatosnak kell a vadásznak lennie, mert ha róka mama észreveszi, hogy ott ólálkodik, képes fiait elhurczolni. Télen át lesből, csalétekkel lőhető. Sikerrel kézrekerithetni strichninnel mérgezett, s csöndes helyre kitett döggel, különösen nagy hidegben. Fogják takaró hálóval tacskó (borzeb) segítségével. Esős, kedvetlen időben a rókaszállás kijárataira csücs- vagy takaró- hálót vetnek, s lyukon beeresztik a tacskót. E mérges kis állat csakhamar kiszorítja vaczkából, s a kirohonó róka a hálóba bonyolúlva nem tud menekülni. Vadászszák haj tokkal, kopókkal, agarakkal, s ott, hol sok kárt tesz, nem kiméivé a fáradságot, kiássák. A hiúz. (Der Luchs. Telis Lynx, Felis virgata.) A hiúz a macskák családjához tartozó,izrnoslábu, hatalmas karmokkal fegyverzett dúvad. Hoszsza 3% láb, farka 6 — 7 hüvelyk. Súlya 40-60 font. Farka rövid, lecsapott; feje vastag; szemei nagyok, tüzesek, vadtekintetüek. Színezete fehéres rőtsárga, vagy sárgabarna ; hasa fehér. Fején, nyakán sötétebb barna foltok vannak. Altalán színezete nagyon változó kora és az évszakok szerint. Nagyságra is nagyon különbözik: az éjszakiak nagyobbak, mint a déliek.