Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471
Az emlősök - I. Kártékony emlősök
A FARKAS. 17 vizi szárnyasak kivételével, majdnem kizárólag hallal és rákkal él. Husa halizü, mindamellett Ízletes. Bőre nagyon szép prémet ád. Fiatalon befogottak könnyen szelídülnek. Eji lesen szokták lőni, és vas kaptánynyal fogni, melyre csalétekül fris halat tesznek. A farkas. (Der Wolf. Canis lupus.) Nagy, csontos, kissé elsoványkodott, rövidszőrü, hegyesfülü kuvaszhoz hasonlít. Orra hegyzett, ugy szintén fülei is. Bundájának színezete nagyon változó, többé-kevésbbé rozsdás-szürke, néha világosabb, néha sötétebb, majdnem feketeszürkébe átmenő; farkának közepén fekete folt van. Hazája az ó-világ mérsékelt égaljú részei. Németországban, Angliában már kiirtották. Rendszerint bozótban és nagy nádasokban tartózkodik; hanem az erdei farkas nősténye kölyközni sürü, csöndes erdőbe vonul, hol szakadékban, vagy kőhalom között vaczkol. Nappal meghúzódik, s éjjel kalandoz. Egymagában gyáva, de télen át, a nyomor által kényszeríttetve, csoportokba társul, s az ily csoportok nem csak az erdő minden nagy vadját is bámulatos kitartással üldözik, hanem az embert is megtámadják. Az apróbb vadra az egyes farkas is ráront, a nagyobbat azonban folytonos üldözés által kifárasztva ejti zsákmányul; különösen nagy hóban sikerrel vallasznos éa kárt állataink. 2