Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

71 feltört vadhoz nem eresztjük. Ha a kegyelem-lövés daczára is a vad még életjelt ad magáról, általában ha a lövés után még áll a vad, — szükséges azt vadászias módon kivégeznünk, a mi akként történik, hogy az erős szarvast a szügyébe vagy a lapoczkája mögé alkalmazott döféssel a (vadászkéssel) leszúrjuk ; míg a gyengébb szarvast, őzet és dámvadat a tarkókéssel letarkózzuk, vagyis erős kézzel a nyakszirtcsont és első nyakcsigolya közt a nyultagyat kettévágjuk, ami a vad azonnali halálát okozza. A kizsigerelést illetőleg, ezt a lövés helyszínén ritkán s inkább csak kivételesen szokták végezni ; rendesen azonban meglékelik, azaz okszerű módon felvágják a vadat, hogy fel ne fúvódjék, hanem a halál után gyorsan fejlődő gázok a vágott nyíláson át testéből kihatolhassanak s ily módon gyors megromlásának eleje vétessék. — A lékelés úgy történik, hogy a has falába 10—14 cm. hosszú, a belekig nyíiló vágás tétetik — úgy, hogy aztán lehetséges legyen a horpaszt és beleket kifejteni. És ezt az eljárást soha sem szabad elmulasztani a vadnál — kivált akkor nem, ha azt talán a beálló sötétség miatt vagy bármi okból hátrahagyni vagyunk kénytelenek, szóval ha a hosszadalmas kizsigerelési ténykedést azonnal el nem végezhetjük. Hogy pedig a hátrahagyott vadtól távol tartsuk a ragadozókat, annak közelében pipánkat kiverjük s néhány kilőtt töltényhüvelyt dobálunk szét; de igen czélszerű emellett az agancsokra papírdarabokat is fűzni, vagy esetleg fehér zsebkendőt teríteni a vadra. — A kizsigerelés (vagyis a vad feltörése) alatt az értetik, midőn a vad testéből a belek s egyébb belrészek eltávolíttatnak, mely műtét a szarvas-, őz- és dámvadnál, de sőt a sörtevadnál is ugyanazon eljárást igényli és épen nem valami nehéz feladat. Az eljárás a következő : A vadat hátára fektetjük, nyakát egyenesre kinyújtjuk s lehetőleg kifeszítjük; a szarvasbikánál az agancsot a nyak alá hátra toljuk, akként eligazítva, hogy az agancs végei a lapoczkák tájaira kerüljenek. Ekkor a bőrt a nyakhússal együtt az állkapocstól felmetszük s kifejtjük a légcsövet a gégével s a nyeldeklőt, melyen egy hosszú vágást teszünk s a szabad végét háromszor-négyszer azon keresztül dugjuk, hogy az csomót képezzen s ezáltal elzárja azt, hogy a gyomor tartalma ezen ki ne ürülhessen, — de csakis a szarvasnál teszszük ezt; az őz és zerge-bakoknál a nyeldeklő átkötése mellőzendő, ehelyett az egész a belekkel együtt vonatik ki. Aztán úgy a gégét, mint a nyeldeklőt a szügyüregbe taszítjuk. Ezt végezve, a vadnak szétfeszített hátsó lábai közé állunk s felhasítjuk a bőrt a herék között egész a hüvely végéig, hogy a heréket és a csököt ki s azután a hasbőrt felmetszhessük. Majd ügyes metszéssel a végbélig hatolunk, a kést a két újjunk segélyével vigyázva vezetve és a végbél nyílását kivágjuk, az alatta levő húst átmetszük s a medencze-csontot épen a közepén szétvágjuk; azután a metszést tovább felfelé a szügy irányába folytatjuk, vagyis felvágjuk a hasizmokat a szügycsontig, minek végeztével mindkét kézzel belenyúlva a testüregbe a rekeszhártyáig, a nyeldeklőt erősen megragadjuk s ezzel együtt a gyomrot a belekkel együtt eltávolítjuk. Kimetszük továbbá a végbelet és sutáknál a szemérmet, — majd pedig a rekeszizomzatot körül metszve a bordák mellől, a gégét a szügyüregből előhúzzuk s annálfogva a szívet, tüdőt, vesét, lépet, májat egy erős rántással kiszakítjuk. Ezzel a kizsigerelés végre, van hajtva ; csak még végbefejezésül azt tesszük, hogy a vadat előrészén felemelve, a belsejében összegyülemlett vért kifolyatjuk belőle ; azután pedig ha szabad helyen történik a vad feltörése, száraz szénacsomókkal szárazra kitöröljük a vadat és száraz szénával kitömjük, csak szükség esetében használunk ehelyett lehetőleg friss fenyőlombokat ; ha pedig a szállítás rövid távolságra történik, a kitömés egyáltalában el is maradhat ; nem árt azonban meleg időben a felhasított hasat kipeczkelni, hogy a levegő jól járhassa ; mindenesetre azonban hideg helyen raktározandó el a vad — lehetőleg jégveremben szalmára fektetve s az orr- és szájnyílást, valamint a szemeket, a feltörés metszési szegélyét és sebhelyeket a legyek ellen megóvandók, törött borssal vagy sóval kell jó erősen behinteni, vagy pedig babérolajjal bekenni. Ha azonban a vad éjen át való fekvés után tovaszállításra van szánva : csakis természetes hűvös helyen helyezendő el, hogy a test lehűlése természetes úton, lassan történjék, mert így jobban ellentáll a romlásnak. Egyébiránt bármily elővigyázatos kezelési mód mellett is csak téli időben lehet a vadhúst hosszabb időn át eltartani, átfagyott állapotban ; ellenben ha a