Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Október

46 kulás nem történt, — és mégis az üzekedés bekövetkeztével az ily helyek egészen kihaltaknak látszanak, sőt nyilván teljesen el is hagyatnak a vad által, mely talán egy szomszédos, más időben gyéren, vagy éppen nem is látogatott területen végzi üzekedését s evégből ott csoportosul s marad addig, míg az üzekedés tart és csak azután vált vissza ismét szokott helyeire. Hanem az ily elvonulások okát részben mégis a helyi viszonyokban, a terep alakulásaiban kell keresni, — de tényleg egyrészt valami megfejthetetlen indító okkal is állnak azok összefüggésben. Ugyancsak némely vidéken a szarvasok többnyire magánosan, a suták borjaikkal s a vadállomány nagyságához képest kisebb vagy nagyobb csapatokban (melyekhez még ünők, csaposak és gyenge agancsosok is csatlakoznak) közelednek a szokott iizekedési helyek felé. — Az erős, domináló szarvasok legelőször kezdenek bőgni, de csak addig, míg egy bizonyos számú háremet nem gyűjtöttek maguk köré. Ezután elhallgatnak és csak egy-egy fátyolozott, inkább tompa mormolásnak nevezhető hangot hallatnak, mely gyors egymásutánban következik. Az üzekedési idő második felében kezdenek csak bőgni a kevésbbé erős szarvasok és a siheder agancsosok, melyek azonban sokkal szenvedélyesebbek, nemi ösztönük sokkalta magasabb fokú az erős vadénál, miért is gyakran elkeseredett harczot vívnak egymás közt. — Az üzekedő agancsos a bőgés-időben alig legel valamit, általában igen kevés táplálékot vesz magához; miért is amennyire a hízási idényben felszedte magát, épp annyira leromlik az üzekedés tartama alatt. A bikák nyaka ilyenkor erősen megdagad és igen duzzadt, illetve vastag lesz s testüknek ezidőben átható szagú kigőzölgése van, melyet a jó orrú vadász nagyobb távolságról is megérezni képes. Említett szarvasbűz miatt az üzekedési folyamat alatt a szarvas húsa tökéletesen élvezhetetlen és legfeljebb csak az éhes tót-gyomor emésztheti meg. El is kellene tiltani az üzekedés idejében a szarvashús árulását! — Az üzekedési idő késő délutántól, illetve alkonyattól reggelig tart; vannak azonban vidékek, hol nappal is lehet hallani szarvasrigyetést, sőt űzést is figyelhetni meg; de ez csak oly kiterjedtebb, nagy vadállománnyal biró csendes vidéken történik, hol a vad kevéssé, vagy igen ritkán van háborgatásnak kitéve, szóval ahol nem igen vadásznak rájok, tehát a legfőbb nyugtalanítástól mentek maradnak, — másrészt a vadállomány nagysága, a számos vad az üzekedés folytonosságára mintegy kényszerítőleg hat. Egyébiránt amely tehén egyszer meg van termékenyítve, az többé bikát nem ereszt magához. Hogy pedig a tehén nem szerfelett fogékony, bizonyítja az, hogy három hétig is iizekedik. Természetesen azért éppen nem bizonyos az, hogy amely tehén a mondott ideig lakziait járja, az már okvetlen fogamzani is fog. Sajnos, a kivételek nagyon is gyakoriak! — Az üzekedésben kimerült agancsos a nappali órákban rendesen visszahúzódik a csapattól s ilyenkor előszeretettel keresi föl az erdőben létező pocsolyákat, dagonyás helyeket fürdés, hűtőzés végett s aztán a sűrű fiatalosba vonul s elfekszik, hogy kinyugodja fáradalmait s erőt gyűjtsön az újabb tevékenységre. De mi-