Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
Július
543 iparkodjunk azokat megszüntetni. A kakasok számát helyes arányban redukáljuk és az igen öreg kakasokat, ha csak lehet: semmi esetre se tűrjük meg; továbbá a teljes háborítlanságra, csendre nagyobb gondot fordítunk s a fáczánok tartózkodási helyét átalakítások és ültetések által a fáczán létfeltételének megfelelőbben szervezzük, végre pedig igen nagy gondot fordítunk a vad folytonos mesterséges etetésére s illetőleg a szórókat változatos táplálékkal látjuk el és pedig lehetőleg mindjárt aratás után megkezdjük azt és szakadatlanül folytatjuk a teljes kitavaszodás idejéig, az etetésnél a szokott óvatossági rendszabályokat szorosan betartva, miről könyvem más helyén kimerítő utasítások találhatók. — Az itt említett óvrendszabályok szigorú betartása mellett is előfordul azonban, hogy ősszel, midőn sok helyt a fogoly is csattangolásra adja magát, sőt ki is vándorol, azonképpen a fáczán is szökdösik, kivándorol az esetleg közel fekvő nagy erdőbe, kivált ködös időben. Ezt megakadályozandó, némely vadász az illatos füstölést ajánlja a következő reczept szerint: Veszünk egy köteg árpaszalmát, 25 grm. kámfort, 2 kiló malátát, kb. 2 kiló nyírfakérget és kiló ánizsmagot; — mindezt aztán egymás fölé rakva, meggyújtjuk a fáczánteriileten szép, verőfényes reggelen. Ezen összetétel igen kellemes szagot terjeszt s állítólag a fáczánok nagyon kedvelik ezt a szagot s az illat után menve, a kivándorlók ismét visszatérnek. Ezt a füstölést ajánlják nagyobb vadászatok után is alkalmazni, a szétment fáczánok visszacsalogatása végett. — A kivándorlás okaira vonatkozólag még megjegyzem, hogy a túlszaporítás is egyik ok lehet a kivándorlásra, mindenesetre pedig elkóborlásokat idéz elő, valamint a hiányos kakasállomány is, de utóbbi körülmény még a tenyészetre is káros hatással bir, a mennyiben kellő számú kakasok hiányában a fészekaljak egy nagy része terméktelen marad. — Hogy a tenyészetet elősegítsük, igen jó a mesterséges költőhelyek készítése, melyek földbe vájt s ággal betakart kis vaczokból állanak. A fáczántyúk szívesen elfogadja az ilyeneket, csak úgy kell készíteni, hogy szemébe tűnjön. — A fölszedett tojásokból kelt apró ivadékot örökbefogadás végett valamely szabadban kotló fáczán-tyúkhoz kell adni, természetesen olyanhoz, a melynek kb. hasonló korú csirkéi vannak, 3—4 napi korkülönbség azonban nem határoz, nagy korkülönbség mellett ellenben a kieresztett csirkék biztosan tönkremennek. Ennélfogva a szabadban költött fészekaljakat és a még költés alatt levőket még idejében tanulmányozni kell, hogy aztán kiválaszthassuk a czéljainkra alkalmasat. Megjegyzem, hogy a már kikelt fáczáncsirkéket, melyeket tollak között szárítunk meg, tyúk vagy pulyka kotló alá tenni semmi esetre sem szabad, mert különben nem fognak az örökbefogadó fáczán-jérczéhez csat lakozni. — A kikelés után 12—16 órával a csirkéket lehetőleg el kell helyezni; azonban 24 óránál tovább semmi esetre sem hagyhatjuk étlen a csirkéket — ha esetleg rosz idő miatt talán ki nem bocsájthatnók őket; eledelül hang3 ratojást vagy apróra vagdalt tojásfehérét adunk nekik egy sima deszkára, melyet ujjunkkal kopogtatunk, hogy az állatkák figyelmét felhívjuk s az eledelt evégből elébük piszkáljuk. — A fáczáncsirkék kiszállítása tollal telt és ruhával letakart kosárban történik- reggel, abban az időben, a midőn a harmat már tökéletesen felszáradt. Egyenesen az előző napon már kiszemelt fészekaljhoz visszük a fáczánapróságokat, esetleg pedig kb. megfelelő
