Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Július

528 területeken, a minek folytán vadászati érdekéből sokat veszít. — A kis terjedelmű vadaskerteknek egyébiránt van más hátrányuk is és ez az, hogy a vad az ilyenben hamarább elkorcsosodik. Elkorcsosodik ugyan a nagy vadaskertekben is; de ez az állapot természetesen sokkal később áll be a nagy, mint a kis területek vadjainál és a tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy több nemzedéken át folytatott beltenyésztés folytán, a vadállomány nemcsak hogy testileg elsatnyul, hanem hogy az évente elpusztult vad százaléka tetemesen felülmúlja a rendes átlagszámot. Vájjon a közeli rokonság, melybe a bekerített helyen levő vad hosszabb idő múlva egymással okvetlen keveredik: egyedüli oka annak, hogy a vad satnyúl, vagy pedig a megváltozott életmód, avagy mindkét körülmény együttvéve s ehhez járulólag a szabadság korlátozása, szintén behatást gyakorol-e e sajnos tünetre: az eddig még nyilt kérdés, de valószínű, hogy mind eme körülmények összhatása idézi elő az elkorcsosodást. — E baj lehető elodázása miatt kell tehát a lehető nagy terjedelmű belterületekhez ragaszkodnunk, hogy egyrészt a vad minél tágasabb mozgási tért nyerve, magát minél kevésbbé érezze fogolynak s jobban szétoszolhasson a területen. Nézetem szerint 800 hektáron alóli terület e czélnak nem felel meg. — A mi a vadaskert alakját illeti, azt mindig a helyi viszonyok szabják meg. Ha módunk van a választásban, úgy az alak lehetőleg szabályos legyen; legjobb a • alak, mert itt a bekerítés könynyebben és olcsóbban létesíthető; azonban legyen a kert négyszög vagy bármily sokszög alakú, csak hosszú és keskeny alakú ne legyen. — A kiválasztott terepnek a tenyészteni szándékolt vadnemek természeti hajlamaihoz alkalmazottnak kell lenni, nevezetesen a talaj-viszonyok e tekintetben nagyfontosságúak, s az ismert vadászmondásnak: „minél jobb a talaj, annál jobb a vadászat", — a vadaskerteknél teljes mérvben kell érvényesülnie s ha a természettől ez nincs meg, mesterséges úton kell létesíteni. — A bekeríteni szándékolt hely inkább hegyes, mint sík területen legyen, kisebb meredek lejtőkkel, völgyekkel és zúgokkal, melyek főleg lombfákkal s lehetőleg tölgy és más vad gyümölcsöt termő fákkal fedvék, melyek magvai, illetve gyümölcsei a vadnak bő táplálékul szolgáljanak; továbbá lenni kell bozótosoknak és részben vegyes és minden korosztálybeli erdőállománynak. A kőris-, jávor, szil- és vadgesztenyefát, továbbá lehetőleg a vörös-, jegenye- és luczfenyőt sem szabad számításon kivül hagyni, melyek ugyan elsőrendű talajt igényelnek; de éppen azért, mert kedvező talajviszonyok mellett majdnem mindig erős és sokféle növényzetre és füvekre is számíthatunk s ennek folytán viszonylag nagyobb vadállomány is bő táplálékban részesülhet. — A fűtakarmány fedezése végett a területen terjedelmes tisztásoknak is kell előfordulniok; szántóföldeket pedig létesíteni kell, ha nem volnának és pedig a vad mennyiségéhez arányított terjedelemben, melyeken a szükséges takarmány termelésére szükségesek. — A vadaskertben víznek: forrásnak vagy pataknak okvetetlenül kell lenni, ha nem volna, mesterséges vezetések által kell a szükséges ivóvízről gondoskodni. Lehetőleg kisebb tavakat is kell létesíteni; a mocsarak, dagonyák inkább a sörtevadnak felelnek meg. Mivel pedig a vadak, különösen a fővad tenyésztését a csendes, zavartalan életmód segíti elő: a vadaskertnek lehetőleg távol kell feküdnie minden nyilvános úttól. — A vadaskert kerítésének vagy szilárdnak, vagy ha sodronyból