Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Június

512 mindenségbe, melyen csillogva, hévségesen ömlenek szét a szeretet sugarai, melyek a nagy Eszmény szívéből lövelve, aranyló díszben ragyogtatják az ünneplő földi világot. — A merre csak tekint a szem, mindenütt az élet mozzanatai, nyüzsgése jelentkezik; kint a síkokon, a lápok zöld világában, erdők sötétjében s a haragoszöld fenyvek regiójában egyaránt. Erdők sűrűjét, minden rejtet, minden búvhelyet lények csipogása tölti be; nincs oly hely kint a szabad természetben, a hol új élet ne fakadna, hol a szeretet fészket ne rakott volna magának, a hol az élet csírjai ne szálonganának szerteszét! Nem csak a hasznos vad, de az összes ragadozók a családi élet boldogságát élvezik e hóban. A róka, vadmacska, nyest görény- és menyétfélék fiai már nagyok; a farkaskölykek is napról-napra fejlettebbekké lesznek és már gyalázatos mesterségükre oktattatnak be szüleik által. A vén farkas éjjente eleven borjút, csikót vagy bárányt hord fiainak, hogy a vérszopó bestiák a fojtogatás munkáját begyakorolhassák rajta; a róka hasonlólag élő állatokat visz e czélból magzatainak; — általában az összes ragadozó vadak e hóban csimotáinak a rablómesterségbe való kioktatásával van elfoglalva és pedig úgy a szőrmések, mint a szárnyasok is. — A medve folyvást kószál fiaival és epret, málnát szedegetnek; míg az öregek őzvagy szarvasborjak után leskelődnek és nagy szorgalommal kutatják a vadméh-odukat. A bocsok e hóban mindinkább az erősödés útján tartanak s nagyon megélénkülnek: játszadoznak, fára mászkálnak, a meredélyekről lehengergőznek és pofozkodnak csupa kedélyeskedésből, talpaik használatát gyakorolgatva. — A nemes kampósvad: a zerge is gidójával szaladgál már s hihetetlen helyeken teszik hegymászó gyakorlataikat. Az erdő madarai most kissé elcsendesültek, mivel a szülei gond veszi most igénybe minden igyekezetüket s nem marad idejük a nótázásra; aztán meg folytonos izgalomban tartja őket a ragadozók szüntelen inváziója, mely e hóban a legélénkebb; — de ez alkalmat ad a szegény üldözötteknek arra is, hogy fiaikat a védekezésben, a veszély kikerülésében már eleve kioktassák. Különben a fiatal ivadékot most készíti elő a szülei szeretet az élet minden tevékenységére, élelmük megszerzésére, a repülésre, fáradalmak elviselésére stb. Azonban a kisebb madarak közül sok faj ez időben másodszor is hódol a fajszaporítás ösztönének, így a czinkék, pintyek stb. Ezek tehát szintén keveset dalolnak, sőt e hó vége felé a kakuk is felhagy a nótázással. — A kertekben, szőllőkben beáll a „madárjár ás" korszaka. Az érő meggy és cseresznye egész rajait csábítja oda a tarkatollú ficzkóknak. Fekete- és sárgarigók, verebek, kosorrú-verebek lepik el a zöld lombokat nagy zajongással és a sereglyecsapatok egymást érik a legszorgalmasabb hessegetés és kelepelés daczára is. A sárgarigó is sok kárt tesz s bizony ilyenkor nem árt ráijeszteni kissé, mert azzal, hogy a kisebb madarakat néha el-el kergeti (a varjúnak is neki megy!), nem igen ellensúlyozza azt a kárt, a melyet az érő