Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Április

46-t tők. — Az említett, különösen a kukoriczásokban választott rejtekhelyeknek első sorban is az az előnye van, hogy abból, az érkező madarak röpiránya szerint, állásunkat igen könnyen és gyorsan változtathatjuk, sőt szükség esetén, például a kukoriczából ki is léphetünk, ha a lövés biztossága ezt kivánja. Azonfelül az egész „berendezés", miután hely és alakra nézve mindig változatos, a mi nagy előny: a szárnyas kártevőkre nézve mindig újdonságszámba megy, tapasztalatai határán túlesik s ezért korábbi rosz tapasztalataival (az állandó gunyhóknál) össze nem egyeztethetvén, közeledése kevésbé tartózkodó lesz. Mert elvégre is a bagoly mindig a régi marad ugyan, de a legravaszabb ködmenes varjú vagy szarka sem tételezi fel, hogy az mindig egy és ugyanazon madár, melynek közelében pár nappal előbb és egészen más helyen puskaport szagolni alkalma volt . . . Általában mindig eredményesebbek a vándorló-uhuzások, vagy legalább is a gyakori helyváltóztatások, mint az egyugyanazon állandó lesgunyhók, melyek leginkább csak az orvmadarak tavaszi és őszi vonulásai alkalmával érvényesülnek; különben pedig lokális vadnál nem sokra megyünk velük, mert a szárnyasok igen gyorsan felismerik a veszélyt, mely egy ilyen állandó vészhelyről őket fenyegeti... A már megriasztottak messziről lekárogják, mintha átkokat szórnának felé, vagy legfeljebb nagy lármával elrepülnek a bagoly felett; legtöbbnyire azonban elkerülik a gyanús helyet, társaiknak intő szózatokat hangoztatva. — Kisebb, könnyen összejárható vadászterületen tehát állandó lesgunyhókat csakis az orvmadarak vonulási idejében használjon a hivatásos vadász (persze fölváltva), különben pedig csak oly helyeken, hol máskép megfelelő helyet uhuzás czéljára nem talál. — A vándorló-uhuzásnak a biztos siker, változatosság és szapora lefolyáson kivül még az a sokak által bizonyára méltányolt előnye is van, hogy nem sablonszerűleg unalmas, sőt felette mulatságos és az ornithologusra nézve tanulságos is; míg a környék minden madara által jól ismert és állandóan használt uhuzó-helynek meg van egyebek közt az az untató és bosszantó tulajdonsága, hogy gyakran órákig kell várakozni, míg egy, a környéket nem ismerő idegen madár a bagoly felé közeledik. — Megjegyzem még, ha természetes födözőhely hiányában gályákból rögtönözött ernyőt vagy fedőt kell felállítanunk, (talán valamely vonulási vonal alatt): e rejtekhelyet már néhány nappal az uhuzás megkezdte előtt el kell készíteni, hogy a madarak, avagy talán az elpusztításra kiszemelt kósza sas, vagy egyébb ragadozó ezt az új dolgot, mint teljesen veszélytelent, megismerjék. Természetesen a bagoly felállítására mindig oly pontot (ha lehetséges: kopár helyet) kell kiválasztani (lehetőleg kiemelkedő helyet), honnan kiállítva messzire ellátszik. — Egyébiránt ily röktönözött leshelyeket — mint már említém — több helyen is lehet felállítani, oly esetben használva talán azokat, a mikor a vándorló-uhuzásra, az ugyanazon napon való gyakori helycserélgetésre kellő idővel nem rendelkezik a hivatásos vadóvó s mindössze legfeljebb pár órát szentelhet a lesnek, talán csakis az áthúzó vándorló orvmadarak miatt. Természetesen, ha ily nemesebb prédára várunk, a szarkákat és varjakat lövés nélkül hagyjuk, nehogy puskázásainkkal az egész tájat fellármázzuk. — Még meg kell jegyeznem a hevenyészett leshelyekre vonatkozólag, hogy annak minden röktönözött jellegénél fogva is jó födözetet nyújtónak kell