Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Szeptember

SZEPTEMBER. Golyónak, sörétnek úgyszólván egyszerre köszönt be a várvavárt — és oly nehezen várt! — szezonja, melyek egyformán megdobogtatják a vadászszíveket mindkét régióban, — hogy a harmadikról ne is szóljak. Mert úgy tartják: a golyó a nemes, a sörét a polgár s a ficzkó a — paraszt. A polgár azonban a maga szerén}^ebb igényeihez mért sörétjével épp oly nehezen s épp oly lelkesülten várja ama szép napok elközelgését, amelyeken égő szenvedélyének áldozandó, szabadon szentelheti üres perczeit a harmatos, vad virágos mezők kedves foglyocskái és fiirjecskéinek, mint a magasabb, idegizgatóbb s egyszersmind ideálisabb sportélvek után vágyódó nagyúri szenvedély a maga golyójával, mely fejedelmi vadak életét van hivatva kioltani. Hanem azért a vadászélvezetek kedvességei, örömei, sőt aránylag összes benyomásai is ugyanazok. Egyformán kielégítik itt is, ott is a szenvedélyt, mert ugyanazon forrásból veszik eredetüket s valójában ugyanazon czélok elérése által nyerik kielégítésüket is. — Mikor a villogó kasza utolsó suhogó nesze is beleszáll a róna illatos levegőjébe s ezzel az utolsó „rend" is lehanyatlik a sárga térek tarlóágyára, hogy Isten adta tápláló anyaggá változzék átal, — akkor a kaszák pengését nemsokára a vadászok víg puskadurrogásai, örömzaja váltja fel s folyik a sörétes mulatság napsugaras síkon-völgyön, galambbúgásos, madárfüttytől hangos ligetekben egyaránt. Ugyanakkor a hallgatag őserdők misztikus világában, az örökzöld lombok templomi homályt terjesztő titkaiban, ahol csak halk húrpen-