Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Január

353 helyéről s rattlerek (szükség esetében tacskók) segélyével prédává ejthetni. Hanem mindenesetre az épület körül fegyveres őrszem is foglaljon állást, nehogy esetleg elszökhessen a rendkiviil ügyes és fürge bestia. — Ott, hol állandóan sok róka szokott tartózkodni, koslatásukat megelőzőleg (illetve annak kezdetleges stádiumában) könnyű szerrel sokat elpusztíthat belőlük a jószemli vadász. Ugyanis ez időtájt a rókák mind kint a földeken tartózkodván, napos időben a szántásokon, barázdákban kutyamódjára (orrot farktőhöz téve) karikába feküsznek, mely alkalommal kocsival (esetleg szánnal) igen közelre beközelíthetők s úgyszólván fektükből lőhetők ki. — Leseken legkönnyebben lövésre kapható a vöröskabátos ravaszdi, ha erre készített csalsípokkal a kácsa hápogását, az egér czinczogását, a nyúl nyávogását utánozzuk (ez a kányákat és sasokat is lépre csalja). Állítólag a ki puszta szájjal utánozni tudja az egér czinczogását, ezzel leghamarabb czélt ér a rókánál. — Végül az esti és éjjeli leseket illetőleg lúdra, rókára és farkasra — megszívelendő jó tanácsúi álljon itt,hogy az őszi ködök beálltától kezdve délejtű(kompasz) nélkül soha egy lépést se tegyen a vadász. Fátlan nagy pusztaságokon, hómezőkben a legkitűnőbb helyismeret és orientálló képesség mellett is könnyen el lehet tévedni, illetve eltéveszthetni a helyes irányt, a melyben haladnunk kell, ha egyszer meglep az aprításra alkalmas sűrű és vastag köd; — és milyen komoly hasznát vehetjük ilyenkor annak a kis billegő jószágnak, a mely mindig a fókák hazája felé mutatja a fixet; de hózivatarok alkalmával erdőben is nagy szükség lehet rá; miért is — kivált, hivatásos vadásznak — tanácsos állandóan zsebben vagy fityeléken hordani és soha otthon nem felejteni. — Aprővadra a vadássatok még folyton tartanak és sokhelyt ugyancsak el van foglalva a hívatásos vadász a vadszállítások körüli teendőkkel. De dolgot ad a vadászatokat követő napokon, a sebzett vad felkeresése és összeszedése is, mely czélra jól apportírozó, fáradhatatlan keresésű vizsla nélkülözhetetlen. E czélra a vizslát úgy kell kitanítani, hogy — például fáczánhajtásoknál •— minden egyes vadat egyugyanazon helyre apportírozzon, illetve egy helyre hordja az összeszedett vadakat, a hova különben a hajtók által fölszedett vad is hordandó. — A nyulakat sohasem szabad addig kocsikra rakni, míg egytől-egyig ki nem lesznek vizeltetve, mert különben utálatos szagot kapnak a benmaradt húgytól és húsuk is megzöldűl és jó ízlésű embernek élvezhetetlenné válik. Ha a nyúl ki van vízeltetve, akkor lehet azt fejjel lefelé vagy fölfelé fölfüggeszteni, az mitsem határoz; ellenben a ki nem vízeltetett nyúl minden fölfüggesztési fortély daczára is élvezhetlenné válik és utálatos szagot nyer a húsa. — A hol a vaddisznó-vadászatok tovább folytatódnak, a hivatásos vadásznak néha nem kis dolgot ad a sebzett vad utánkeresése, a mi gyakran nem csak hogy igen fáradtságos, de meglehetősen veszedelmes ténykedés is; minélfogva felette óvatos és nagyon meggondolt eljárást igényel, kiváltképpen az erős agyarasoknál. Es a hivatásos vadász szakszerű eljárása már abban a perczben előtérbe lép, a melyben kirepült a vadászúr golyója. Lövés után ugyanis meg kell jegyeznie azt a helyet, a honnan a lövés intéztetett s a hol a vad állott a lövés pillanatában és pedig hogy milyen állásban volt akkor a vad s hova történt a czélzás ? Továbbá mint viselkedett lövés után s ha „jelzett", mikép jelzett?— Ha helyben maradt a vad, csakis lőkész hely23