Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Augusztus

14 mert az értelmes vadász még- szeptember folytán is kíméli vadját. — A hűvösebb őszi idő beáltával kezdetét veszi a társas hajkurászások eszem­iszommal (és néha pagátfogással is) garnírozott mulatsága, melyek ameny­nyire nem túlságosan vadásziasak, épp annyira „egészségesek" és mellőz­hetlenek némelyeknek a gasztronómia szempontjából. Az igazi nemes szenvedély azonban az eféle eszem-iszom vadászatokban kevés gyönyörű­séget talál — és hogy a múltban se talált, ez abból is következtethető, hogy a puskaforgató nép ideális istennője, a karcsú Diana, sehol sincs mint testes dáma megörökítve. — Augusztus 15-étől kezdve még a szézón-vadak sorába lép a császármadár és fáczán. (!) Utóbbi vadnál ter­mészetesen még legfeljebb csak a kóbor kakasokról lehet szó, vagy amelyek kint a határon kerülnek elő. A fiafáczánok nagyobbrésze ugyanis még aninyira fejletlen, hogy szinte vétek rájuk lőni; de azt hiszem, kevés vadász s akad olyan, ki félcsirke fáczánjainak az elpuskázásában gyö­nyörűségét lelné. Úgyis megteszik azt a „jó" szomszédok helyette is! Oly vadászterületeken, ahol a fogoly és fáczán hiányzik, a bevezetés alatt álló vizslákat esetleg császármadarakon lehet némileg gyakorolni, amennyiben még most kevésbé rebbenősek lévén, a vizslát néha „állási­hoz engedik jutni; csak ha gyakoribb háborgatás után fákra kezdenek menekülni, kell, sőt okvetlen szükséges is felhagyni velők, nehogy a fiatal vizsla állás helyett ugatással kezdje jelezni a fán kutyorgó mada­rakat s végül még a foglyokat is muzsikaszóval markírozza. — Oly vidé­keken, ahol az erdei szalonka költésre letelepedett s a fiatalokat lőni szokták, idejében utána kell nézni a serdülő fészekaljaknak, mert e hó elején — habár kistestűek is még a fiatalok, de már kifestett tollazatot nyernek és repülnek és csakhamar hűvösebb vidékekre el is vonúlnak. — Most van a legfőbb ideje az örvös és kék vadgalamb vadászatának is, mert még kevéssé nyugtalanok és hűvösölés végett nagy csapatokban szállják meg az erdők némely részeit, a ligeteket, erdők széleit stb. — A fő-, dám- és özvad e hóban már kellő kondiczióban van; vadászatuk is szezonszerű; a szarvast illetőleg azonban most még inkább csak a számfeletti gyengébb bikákra szoktak cserkészni — eltekintve a zárt vadasaktól. — A zergevadászat is kezdetét veszi, illetve veheti, a vadá­szati törvények felszabadító paragrafusához képest, de kevesen élnek még e szabadalommal. — A dámvad vadászata folytatólagos; most van ugyanis a legjobb kondiczióban ez a vad is; — ott pedig, ahol csak az őzbak képezi az elitjét a pagonyok vadjainak, csalsíp segélyével e hó első felében még eredménynyel lehet folytatni rá a vadászatot, amennyiben folytonos iizekedésben lévén, még mindig „beugrik" a csalsípra. Ezen­kívül még cserkészve és lesből is lőhető. A vad tartózkodási helye. A vad még a nagyobb háborgatásoktól ment lévén, tartózkodási helyében inkább az erdőnek, pagonyoknak (szóval tenyészhelyének) a

Next

/
Oldalképek
Tartalom