Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

193 miatt is, melyeket a gerendákba akadálytalanul verhetünk be 5—6 cm.-nyire egymástól. — A kifutó további berendezésében — a már említett ülőfákon kívül - még a mesterséges búvóhelyek készítésére kell szorítkoznunk, miket akként állítunk föl, hogy a fal tövében, köröskörül, deréknyi magas cserjéket ásunk le, kissé előredőlt (rézsút) helyzetben s itt-ott rőzserakásokat alkalmazunk. — A kamrának tetővel fedett másik részében körülbelől ott, ahol a mennyezet kezdődik, egy, a belső terület térfogatának megfelelő erős vásznat feszítünk ki lazán, mely arra szolgál, hogy a röptében felvágódó fáczán magát meg ne sérthesse. A fáczánok a hálóval fedett részben (vagyis a kifutóban) jó időben, a tetővel fedett helyen pedig zimankós és esőshavas időben tartózkodnak; különben a nyitott helyen éjjeleznek is (persze csak alkalmas időben). a beásott fák ágain és gályáin üldögélve, míg a sötét helyen a földön összebújva töltik az éjet. — Külső bejárata a fáczánkamrának kettő van, mindkét végén egy-egy ajtó; a belső közfalon is lehet egy alacsany ajtónyílást alkalmazni s e mellett jobbról-balról, a sarkokban egy-egy csapóajtót, melyek erős zsineg'segélyével kívülről becsaphatók, valamint a középső ajtónyílás is;de az utóbbi esetleg el is maradhat. Úgy a nyitott, mint a fedett kamrát bőven és állandóan el kell látni száraz homokkal, úgy, hogy a kamra mindig lehetőteg száraz legyen, mert a nedvesség igen árt a fáczánoknak, hamar megbetegszenek nyirkos helyen, sőt az elhullás veszélyének vannak kitéve; miért is esős, havas időben naponta ki kell tisztítani a fáczánkamrát és száraz homokkal ellátni; száraz időben azonban elég, ha minden 14 napban takarítjuk ki s homokozzuk fel. Ha sok a befogott fáczán, ügyelni kell arra, hogy elüléskor hely dolgában meg ne szoruljanak, miért is ha az ülőfák ágai és galyai nem mutatkoznának elégségeseknek, átérő keresztrudakat kell a falakra felrakni, hogy azokra a helyhez nem jutott fáczánok felülhessenek. — Ami a fáczánok etetését illeti, e czélra a kora reggeli órákat kell felhasználni. Mielőtt a fáczánok gondozója a kamrába belépne, czélszeríí az ajtónak többszörös megkopogtatása által figyelmeztetni a fáczánokat jöveteléről, hogy azok a fedett sötét helyre, vagy ha esős időben a kamra imént említett helyén történik az etetés, azt elhagyva, a kifutóba meneküljenek, mert máskülönben nagy vadságukban — mikor benyit hozzájuk gondozójuk — roppant röpdösést, vergődést visznek véghez s némelyik közülük teljesen összetöri magát. Később megszokják a fáczánok a gondozó napi látogatásait s kevesebb vadságot tanúsítanak; csak a kopo^tatást nem szabad sohasem elmulasztani. A foglyok kiteleltetésére szolgáló helyiség felállítása és berendezésénél ugyanazok az elvek irányadók, amelyek a fáczánkamráknál jönnek tekintetbe. Ugyanis a fogolykamráknak is akképp kell berendezve lenniök, hogy a zord idő ellen védett, de mindamellett szellős, száraz menhelyet nyújtsanak s e mellett tágas udvarukon szabadon mozoghasson a vad s a nyújtott táplálékhoz kényelmesen hozzá juthasson. A teleltető kamarát illetőleg — szintiígy, mint a fáczánteleltetőknél — két egymásra szolgáló helyiségből álljon az: a fedett helyiségből és a kifutóból. E két osztályt elválasztó közfal a foglyok ki- és bejárására szolgáló két oly szerkezetű ajtócskával legyen ellátva, melyekkel kívülről tolás útján a belső helyiséget a kifutótól el lehessen zárni. A belső helyiség, vagyis a tulajdonképpeni kamra, 6—7 lábnyi magasban lazán függő ponyva-mennyezettel látandó el, 1—1V-2 lábnyira az épület tulajdonképpeni szilárd mennyezete alatt; a falakra néhány szelelőlyukat, illetve ablakocskát is alkalmazhatunk, melyeket azonban sűrű dróthálóval látunk el, védelmül a kártékony elem betolakodása ellen. — Természetesen a fedett helyiséget ajtóval is el kell látni, holmi alacsony bebúvót értve, melyen a foglyok gondozásával megbízott egyén a kamra tisztántartása, a vadnak etetése és annak idejében való összefogdosása végett ki- és bejárhasson. — A kifutónak legalább is mégegyszer akkorának kell lenni, mint a kamra amekkora; oldalfalait tüskös, sűrű sodronyfonatból készíthetjük; a mennyezet azonban határozottan sűrű fonatú, erős spárgából készült hálóból álljon s. a kifutót — vagyis az udvart — bevert dúczokhoz erősítve, laposan fedje. A sodrony-tető, mint mennyezet czélszerűtlen volna, mert a meg-megrebbenő foglyok véresre vernék a fejüket rajta. A kamra, a kifutó, szóval az egész berendezés környékének nívójánál kell, hogy legalább is 8-10 cm.-rel magasabban álljon, nehogy az esővíz és hólé befolyhasson s elnedvesítse a talajt, ami veszedelmes volna a foglyokra nézve s betegségeknek lenne okozója. Különben is a fogoly, mint igen tisztaságszerető állat, csakis a száraz menhelyen érzi jól magát; nem kell tehát sajnálni a száraz homokot, de a seprűt se, melynek naponta dolga akad az igen népes fogolyteleitetőkben, mert 12