Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

190 resztül bújhassanak s a háló alá sok, köréje azonban csak igen kevés takarmányt szórunk el. — Ha az ily módon kitett csalétket újra elfogadták a foglyok, akkor a karikához oda erősítünk egy fonalat, ehhez pedig egy csomó teli búzakalászt, oly módon, hogy az előbbi a leszúrt bot mellett lógjon, az utóbbi pedig a föld fölött négy újjnyi magasságban függjön s ekkor már kisebb adagcsalétket teszünk ki. Ha észrevettük, hogy a foglyok a kalászokat csipkedték, akkor a legközelebbi csalhívásnál a kalászcsomót egy újjal kicseréljük, a karikát pedig a botról lekötve, azt a bot felső gombalakú végére oly módon helyezzük el, hogy ha majd a foglyok a kalászokat csipkedik, az ez által okozódó legkisebb megrántás is elégséges legyen a karikát a bot gömbölyded végéről lerántani, mi által a háló összeesik s az alatta lévő foglyokat letakarja. — Kedvező időjárás s különösen tartós szélcsend esetén ha a fent leírt módon járunk el, e fogási mód is rendesen sikerrel szokott járni. Ellenben szeles időben alig alkalmazható, mert egyrészt a foglyok félnek a szél által ingatott hálótól, másrészt pedig alig kerülhető ki, hogy az érzékenyen felállított háló, erősebb szélcsapásnál, a megingatott bot gömbölyű végéről le ne csuszszék, amidőn is az összeesik. — A harang-alakú háló tenyészfoglyok befogására alig alkalmas, mert egyrészt a beléjök került foglyok rendesen hosszabb ideig maradnak a hálóban, mielőtt onnan kibonyolíttatnának, másrészt pedig ott annyira vergődnek, hogy majdnem valamennyi kisebb-nagyobb fokban megsérül. — — Foglyok befogásáre szokták még használni a csúcsos vagy zsákhálót is (lásd az ábrát). Ez alakjára nézve zsákhálóhoz hasonlít; különben három részből áll: a zsákból, a menyezetből vagy fedélből és a szárnyakból. A zsák 5—10 méter hosszú, a szárnyak jobbról-balról 10—12 méter hosszúak és általában 30 cm. magasak. Szárnytoldalékul több, hasonló hosszú és magas hálót is lehet alkalmazni. Különben e háló felállítása úgy történik, a mint az ábra mutatja, azaz botok segélyével lesz kifeszítve s a földön helyzetében megszilárdítva. Egyedüli előnye az, hogy egyszerre egész fogolycsapatokat lehet vele elfogni. Oszszel, októberben szokás használni, de csakis reggeli és esti szürkületben használható sikerrel, napvilágnál ellenben nem, legfeljebb ködös időben. Fő feltétel mindig a szélcsendes idő. Hanem csak kihallgatott, biztos fogolycsapatra mehetni vele, melyet óvatos, lassú hajtással kell a háló felé terelni. A hajtás lóháton is történhetik; némelyek azonban néha „csalavértet-' is használnak, mely egy könnyű keretre feszített, vászonra festett tehenet vagy lovat ábrázol. Ezt a foglyokat terelő vadász maga előtt hordja s „e mögül megfigyeli (?) a fogoly csapat viselkedését." — Ha az egész fogoly csapat a födött hálórészbe került, akkor a háló nyílása az erre szolgáló zsinórral összehúzatik s a háló túlsó vége felnyittatván, kiszedetnek a foglyok s szállításra alkalmas kalitkába elhelyeztetnek.—A sövény-vagy gyalogháló. Ez a legközönségesebb, legismertebb neme a fogoly befogására használt hálóknak, melyet minta, avagy útbaigazító magyarázat után akármelyik falusi kötél, gyártó képes elkészíteni, de bárki is, aki ért a hálókötés igen könnyű mesterségéhez. Egyébiránt ezt a hálót a külföldi hálógyárak készen s aránylag olcsó áron szállítják különféle megrendelt hosszúságban. Közönséges hossza egyébiránt 12—20. illetőleg 30—40 méter, de megrendelésre sokkal hosszabbakat is készí-