Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
188 különösen pedig száraz, hónélküli télen használható kellő sikerrel és az ily konstruktióju hálóknak az értéke különösen azért nagy, mert télen, ha nagy hó van, könynyebben lehet velők a foglyokat befogni, másrészt száraz tél alkalmával csakis az ily hálókat lehet használni. Ezeknek a hálóknak a magassága öt méter, hossza száz méter, ennyi feltétlenül kell; azonban ha kétszáz méter hosszú hálónk van, — természetes — a siker annál nagyobb. A háló szövete négy vagy öt • cm. szemekből áll; az alsó és felső részen erős kötélszerű zsineg van húzva; a felsővel kifeszítjük a hálót jobb és bal szárnyán levő, földbe nyomott erős rudakhoz, melyeknek helyeit természetesen előre elkészítjük. Amikor az egész háló fent van, a felső kötelet erősen meghuzzuk, hogy a háló szilárdan álljon, úgy, mint az angol labdajáték középhálóját szokták kifeszíteni. Mikor ez megvan, a háló alsó részét másfél méternyire felemeljük (felhajtjuk) és az alsó részen végighúzódó zsineget a két szélén álló két rúdhoz kötjük, de azon részen emeljük (illetve hajtjuk fel) a hálót, amely oldal felé hajtani akarjuk a foglyot. Az így másfél méterre felhajtott s kikötött alrésze a hálónak majdnem szilárdan áll, holott a felső hálótest szabadon. Tehát a felhajtás folytán az alsó hálórészből egyfolytonosságú hosszú zsák képződik, mely rendes körülmények közt végesvégig zárva van. azonban ha a fogoly-csapat neki repül a felső hálótestnek, az a nagy nyomásnak engedve előrenyomul, az alsó rész helyben marad, minek következtében a százméteres zsák kinyílik s a hálóba ütődött foglyok lepotyognak — bele a zsákba, — de a zsák alján levő súly gyorsabb csukódásra'kényszeríti a két hálót s mire az utolsó fogoly is beleesik, a háló is ismét össze van zárva; a foglyok bent vannak, tehetetlenek, fejük, lábuk kint van a hálószemeken, szóval magukkalteljesen jó tehetetlenek s egyenként kiszedhetők a hálóból. — Ennek a hálónak is, mint minden hálónak, legnagyobb ellensége a szél, eső, hő, és köd. Szélben ugyanis nem lehet fogni azért, mert a hosszú hálótestet nagyon kifújja vagy kidomborítja azon irányba, a honnan a foglyokat várjuk, minek következtében a beleütődő fogolycsapat nem tudja visszanyomni a felső hálófalat, vagy ha visszanyomja is, a zsák nem nyílik meg, minek folytán a foglyok a földre potyognak; ellenkezőleg ha onnan éri a szél a hálót, a honnan a foglyokat várjuk s így ellenkező irányba domborítja ki azt, ez esetben ugyan a zsák mindig megvan, de nincs benne köszönet, mert nem elég mély, sőt mélysége nincs is, továbbá pedig nem Zsákháló.
