Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
185 szöget képezzenek, vagyis egy olyan négyszögletes rámát, mely a máiismertetett csapóháló keretének megfelel. Ugyanez avittas fenyőléczekből is összeilleszthető. — Ezen négyszög felső részére vastag vászonfedőt alkalmazunk (rászögezzük), melynek közepén jobbról és balról egy-egy zsineggel beköthető olyan nagyságú lyukat vágunk, hogy azon a fogott fáczánt akadálytalanul ki lehessen venni. — Az etetővel szemben építjük azt a bizonyos kis gunyhót, a melyről előzőleg már volt szó. Ennek a gunyhónak akkorának kell lenni, hogy az egy embernek álló és fekvő helyzetben megfelelő nagyságú legyen. A gunyhó talaja szalmával vastagon befödendő, mert a befogással megbízott egyén, ki kénytelen néha órákat hasonfekve tölteni, a fedetlen talajon könnyen áthiilhet. — A gunyhó nádból, zsuppszalmából, de szükség esetén kukoriczaszárból is épülhet; hátsó részén egy kis bejárót, szalma-ajtóval, kell rá alkalmazni, elől pedig (nem igen magasan a földtől) egy oly nagyságú lyuk hagyandó rajta, hogy azon át az etetőn történtek megfigyelhetők legyenek. Ezen kis ablak-féle nyílás alatt vezetendő be a gunyhóba a csapózsineg, melylyel a támasztó fa (peczek) elrántása eszközöltetik. — A fáczánok befogását már október vége felé meg lehet kezdeni, de fogjuk akkor — a szükséghez képest tehát előbb is, — a mikor a viszonyok arra utalnak bennünket. — Ami a befogási eljárást illeti, az alig szorul valami bővebb magyarázatra, A befogó az etetőre tiszta búzát vagy kukoriczát hint, azután (vagy megelőzőleg) a rántó-zsineget a gunyhó előnyílásán bevezeti, majd elhelyezkedik a gunyhó belsejében és bevárja, míg az éhező fáczánok az etetőre? illetve a csapó alá jönnek s ha ez megtörtént, a zsineg segélyével elrántja a feltámasztó peczket, mi által a csapó lecsapódik s az alatta levő fáczánok fogva maradnak. Következik ezután a madarak kiszedése a csapóból (a vászontető nyílásain keresztül), melyeket kézügyben levő zsákokba helyez el a befogó s ekközben nagy gondot fordít arra, hogy a kiemelés és behelyezés nagy vigyázattal történjék, nehogy a vad szárnyát vagy lábát törje, avagy agyonvergődje magát s tolla (kivált farka) ki szakadjon. Legjobb a megfogott vadat lábainál fogva kiemelni s a másik kézzel szárnyait nyomban lefogni ügyes, gyors mozdulattal. —- Megjegyzendő, hogy az elrakásra használt zsáknak akkorának kell lenni, hogy abba legfeljebb 8—10 fáczán férhessen. Sok madarat nem szabad összezsúfolni. —Végül ha a befogásnak vége van. a gunyhóból egész csendben távozunk s a fogott fáczánokat alegnagyobb óvatosságai beszállítjuk a teleltető kamrába. — Megyjegyzendő még, hogy a félszercsapó egész éven át felállítva marad, hogy a fáczánok számba se vegyék illetve (teljesen megszokják) ; a peczek-zsineg azonban csak fogáskor kötendő a támasztófára s vezetendő be egyszersmind a gunyhóba. — Szokták még a fáczánokat sövény- vagy gyalogJiálóval is fogni azon módon, mint a foglyokat, csakhogy a fáczánokra készült e nemű hálónak magasabbnak kell lenni, mint a fogolyfogásra készültnek. Az ily hálóval való fogást nyáron vagy ősz elején gyakorolják, mindig szélcsendes időben a reggeli vagy esti órákban és pedig természetesen oly helyeken, hol a hálókat kellő fedezet alatt (jól elfödve)lehet fölállítani, t, i. takarmányföldön; a hálóba aztán a fáczánok egyszerűen behajtatnak. Ha a szükség ügy kívánja, a befogott fáczánokból a számfeletti kakasok letarkózzuk, ellenben a tyűkokat a teleitetőbe szállítjuk, hol a tavaszi kibocsáji
