Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
183 rítjuk s a tiszta belsejére ráhintjük a rendesen búzából álló eledelt. Az ilyen gunyhókba a varjak nem igen mennek be, főleg ha egyik vagy másik már a csapóvasban megfogódzott. Erre való tekintetből tanácsos is néhány döglött varjút és csókát a gunyhó közelében a bokrokra felakasztani. — Természetesen az etetőket pontosan és gondosan revidiálni kell és nagyon ügyelni kell a tőrözők és hurokrakók körmeire, kik nem ritkán az etetőhelyeken garázdálkodni szoktak s lanyha ellenőrzés esetén nagy károkat okozhatnak a vadban, miért is már csak e miatt se szabad elmulasztani az etető-helyeknek naponta való gondos megtekintését. De nemcsak a kétlábú hívatlan vendégek távoltartására kell gondot fordítani, hanem általában a vadetető helyek (és sózók) körül a kóbor ebeket sem szabad megtűrni — hogy a dúvadakról ne is szóljak, — és pusztításukra lehetőleg mindent el kell követni s ha az másképp nem megy, mérgezett falatokat kell részükre kirakni az etetőhelyek körül, de persze meglehetős távolságra azoktól. Ami már most a vadak etetésére vonatkozó általános szabályokat illeti, azokat a föntebb elmondottak alapján a következőkbe foglalhatjuk össze : 1. Fődolog, hogy a vad etetését kipróbált, ügybuzgó és lelkiismeretes egyénekre bízzuk, akikről teljesen meg vagyunk győződve, hogy kötelességüket föltétlenül teljesítik, miután a dolog természeténél fogva a legcsekélyebb mulasztás is nagy károkat okozhat. 2. Hogy vadjaink téli gondozását, illetve kiteleltetését sikeresen vihessük keresztül, szem előtt kell tartanunk a pagony fekvését és tulajdonságát, mert csakis ezek után lehet megválasztani a takarmányt és az etetés módját. 3. Megközelítő pontossággal tudnunk kell a vadállomány számát, hogy ehhez mérten kiszámíthassuk a takarmányban való napi szükséglet mennyiségét. 4. Inkább több, mint kevesebb etetőt rendezzünk be a mutatkozó szükséglethez képest és kivált a fővadnál nem szabad e tekintetben takarékoskodnunk, mert a zsúfolt etetőnél rendesen a legerősebb szarvasok juthatnak csak helyhez, míg az anyavad és borjak nem bírnak odaférkőzni s így nélkülözéseknek vannak kitéve, holott elsősorban ezek volnának hivatva az etetés jótéteményében részesülni. 5. A legnagyobb s a leglelkiismeretesebb gondot kell fordítani arra, hogy a száraz-takarmány meg ne ázzék, ne legyen nedves vagy penészes, a szemes takarmány dohos és másnemű takarmány penészes vagy rothadt. 6. Általában mindennemű vad etetése idejében, nem pedig a szükség beálltakor kezdendő meg, már csak azon okból is, hogy a vad idejekorán odaszokjék az etetőkhöz. 7. A vadnak lehetőleg változatos, sohasem egyféle takarmány, illetve eleség nyújtandó, hogy módjában legyen a friss és száraz takarmányból válogatni. A hirtelen takarmányváltoztatás rendszerint kártékonyán hat és az előtte ismeretlen új takarmányt el sem fogadja a vad. 8. Száraz takarmány etetésénél nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindig csak a környéknek megfelelő és szá-