Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

178 méternyi távolságban állítandók fel, körülöttük a hó eltisztítandó s legalább minden másodnap takarmánynyal látandók el." — Yégül megjegyzem, hogy etető helyekül erdőben csakis a nagyobb tisztások ajánlhatók, mert az ilyeneken az ott levő nyulakat a kártékony ragadozók nem egy könnyen lophatják be s a vadorzók se férkőzhetnek közelükbe, minthogy a tágas látkörrel biró vad rendesen már idejekorán elmenekül a fenyegető veszedelem elől. A fáczánokat, akár van hó, akár nincs, egész télen át etetni kell, sőt rendszeresen kezelt nagy fáczánosokban az etetés már jóval előbb kezdetét veszi s erre nézve az előkészületek már aratás után megtétetnek, a fáczánokat lehetőleg csapatokba szoktatják össze, a mit úgy érnek el, hogy búzakalászokat vegyest szemes eleséggel szórnak el különböző irányokban egész a tulajdonképpeni etető helyig, hogy mintegy vezetőül szolgáljanak a vadnak. Ily eljárás mellett a fáczánok még a tél beállta előtt összevonhatók a kívánt helyen, vagy helyeken, ott huzamosabb ideig tartózkodnak és egyáltalában odaszoknak a hintőkhöz. Természetesen a rendszeres etetések csak a fagyok beálltakor veszik kezdetüket; addig is azonban naponkint egy ízben némi élelmet kell a fáczánoknak szórni, mert ezáltal lehet csak odaszoktatni az etetőkhöz s együtt tartani az elkószálásra, széthúzásra nagyon hajlandó szárnyasokat. Természetesen az étetők körül víznek föltétlenül lenni kell, mert az italt a fáczán mellőzhetetlenül megkívánja, különben messzire el kellene mennie, hogy ihassék, a mi pedig éppen nem kívánatos. — A szórókat czélszerű már kora tavaszszal, illetve még a fáczánok kieresztése előtt elkészíteni és pedig úgy elkészíteni, hogy egyszersmind nyugodalmas védhelyet is nyújtsanak azok a vadnak az északi szelek, hózivatarok és eső ellen, tehát háttal északnak állítva azokat; — minthogy pedig a fáczánok a pagony legsűrűbb helyein szeretnek tartózkodni, erre való tekintettel az étetőket is ily, a fáczánok által leginkább látogatott helyeken állítjuk fel, illetve rendezzük be. Az e czélra kiszemelt helyeket mindenekelőtt 1*5, illetve 4—9 négyszögméternyi területen a gyomtól megtisztítjuk, lehetőleg kiegyen/ lítjiik s keményre lefurkózzuk, majd pedig homokkal behintjük. így előkészítve a talajt, az etetőt négy oldalt téglával kirakjuk (esetleg ezt el is lehet hagyni), a belső részét pedig egy kissé kimélyítjük, hogy az etető alá kerülő fáczánok a csapó esése következtében meg ne sérüljenek; azután pedig az etető négy sarkára 50—50 cm. illetve 120 cm. magas karókat verünk be, melyek a tetőzet alapjául szolgálnak, melyet zsuppszalmából, nádból vagy fakéregből készíthetünk, nyílásával lehetőleg délfelé fordítva, míg hátul bedeszkázzuk s ezzel rendben volna az egész étető készség, csak még az etetőtől a szükséghez képest két vagy háromoldalt ösvényeket házunk s azokat jól kihomokozzuk; az ösvényeknek felülről útjában álló galyakat azonban nem távolítjuk el, azon okból, hogy a fáczánok az etető helyeket helyenként fedve közelíthessék meg s hagyhassák el. Annak idejében aztán az így elkészített födeles [- (esetleg csapóval ellátott) félszer alá szórjuk a tiszta búzából, '}í árpából, kukoriczából, hajdinából, zabból, makkból és bükkel makkból, továbbá apró répa- és burgonya-vagdalékból álló táp-