Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
174 is gyakran találhatni elhullott vadat. Akárhányszor a vad annyira el is van gyengülve és bágyadva s lábai annyira sebesek, hogy nem képes az etetőt megtalálni. Akinek a vadja tehát kedves, kezdje el az etetést már novemberben, még akkor is, ha a szigorú téli idő még nem jelentkezett. Ilyenkor kevés, de igen jó takarmányt kell adni, olyat, mit az őzek különösen kedvelnek, mert ebből még akkor is nyalakodnak, ha kiilömben nem szenvednek hiányt a táplálálékban ; ezzel a korai etetéssel úgy is csak azon czél van szem előtt tartva, Rendezett vadászterületeken télen át nemcsak a fő- és őzvad, hanem az apró vad-féle is kellő gondozásban s kivált a szárnyasvad eleve korán étetésben részesül, mert a tél a vad nyomora, amikor leginkább érzi az ínséget, különösen ha magas, jégszironyos hólepel teszi hozzáférhetetlenné az anyaföld élelmet adó keblét. Ha tehát ember nem vállalkozik gondozásukra, ilyenkor töméntelen vad pusztul el. A lelkiismeretes vadgondozónak ennélfogva a zord időkben a legfőbb törekvését vadjai gondozására kell irányítani, a melyért méltó jutalmát fogja találni abban a tudatban, hogy vadját megóvta a tél pusztító hatalma ellen s hogy a vadállományt egészben véve sikerült vadászterülete számára megmentenie. — Hegyes vidéken az állandó nagy hóállások s zordon időjárás miatt különösen a nyúlállomány gondozása igényel kiváló figyelmet s itt a vadat állandóan, és pedig hovaelőbb étetni kell úgyszólván a tavasz beálltáig, szakadatlanul, — ellenben az oly vidékeken, amelyek a zord felületi alakulások híján s enyhébb időjárási viszonyok következtében kedvezőbbek a vad életfentartására, létviszonyaira nézve, — csak kivételesen, igen szigorú téli időjárások alkalmával válik szükségessé a nyúlállomány fentartásáról etetés által is gondoskodni, t. i. ha a hó felső része annyira megkérgesedik és szironyossá válik, hogy ennek következtében a vad a hó alatt levő vetéshez s egyéb táphoz nem juthat, azaz nem birja kikaparni. Egyébiránt általános szabályul vehető a nyúlállomány téli táplálását illetőleg az, hogy addig, amíg a vad zöld táplálékhoz juthat, az etetés felesleges; — de az is szabályul vehető, sőt szigorúan betartandó e mellett, hogy ha idő előtt nem is, de későn se jöjjön a segítség a vad számára s ne akkor nyújtsuk a segítséget, midőn már a nyomorúság s gyötrő miszerint az özek már korán az etetőkhöz szokjanak, hogy aztán a szükség idején is megtalálják.
