Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
172 értelme, hol az erdő talaja nagyon sovány. Hogy az erdészek érdeklődését is felkeltsem, azt ajánlanám, hogy a vágás-területeket a beültetés alkalmával az útak és nyiladékok mentén egy sor Lupinussal szegélyezzék be, mely éveken keresztül tenyész s mielőtt a növekedő állag elnyomná, a leendő sűrűben álló vadnak kitűnő tápot ad és a szemnek, élénk zöldjével, kék és fehér virágaival az egyhangú háttér előtt kellemes változatosságot nyújtva, az erdőszél kiterjedésének is gátot vet. A maggyűjtéshez egy kis szeglete a csemetekertnek elegendő, mert gazdagon terem, tehát csak egypár bokorra van szükség, melyről a szegélyhez szükséges mag minden nagyobb fáradság nélkül nyerhető. A további mívelés a legkényelmesebben vetés által eszközölhető ; hol azonban már erős vadállomány van, czélszerű egyéves csemetéket pl. úgy ültetni ki, mint a fenyőféléket. Mirbach Sorquitten gróf a Lupinus polyphyllusnak azonkívül hogy jó őz- és nyúltakarmány, mint különös előnyét emeli ki, hogy a sűrű bozótokban, melyet ezen növény már kora tavaszszal képez, a fáczánok előszeretettel fészkelnek. — Nem csekély, sőt inkább igen jelentékeny tényezői a jó őzállomány fentartásának a sózók vagy nyalatok. Sajnos, hogy a vadgondozás ezen pontját, mely a vadat a táplálék és időváltozás okozta különböző bajokkal szemben ellenállóvá teszi és egészségben tartja, igen kevésre becsülik. A nyalatókat a következő módon lehet a legczélszerűbben készíteni. Tölgy- vagy fenyőgerendákból, vagy padlódeszkából köriilbelől 30 cm. magas és 60 cm. széles és hoszszú keretet kell összeilleszteni. A jó zsíros agyagot, melyet a sózó készítéséhez használni akarunk, meg kell a benne levő gyökerektől, kavicstól és homoktól gondosan tisztítani, mert az őzek ezeknek csikorgásától szerfelett írtóznak ; az agyagot 25—30% sóval jól összekell keverni s igya talajban czövekekkel megerősített keretbe úgy kell beverni, hogy a közepén kissé dombos legyen. A nyalató felújításhoz sós víz használható. — Ha a pagony helyi viszonyai olyanok, hogy a nyalatók készítése patak vagy forrás mellett lehetséges, ez kettős haszonnal jár. Szükséges azonban, miszerint az illető hely nyugalmas legyen, hogy a közelében álló őzeket szárazfagyűjtők, pásztorok s hasonló egyének ne zavarják. Hogy az űgy is nagyon félénk őzeket biztosan a nyalatókhoz szoktassam, igen egyszerű, de biztos módszert alkalmaztam; ugyanis a nyalató körül, hol a talaj arra való, csibetoppot vetettem. A csibetopp nem kényes növény, az őzek nagyon szeretik, majdnem minden nehéz talajban tenyészik, ha gyorsan növő burjánnal nem kell küzdenie. Miután a só nemcsak egészséges pótléka a takarmánynak, hanem a vad mindenkor igen szereti is, czélszerű és ajánlatos a vadnak szánt szénát, legyen ez lóherszéna vagy lupinus, úgy rakni kis boglyákba, hogy a széna közé rétegenként 2—3°/o marhasó legyen hintve. Ezáltal a takarmányt nemcsak javítjuk, hanem határozottan egészségesebbé is teszszük. Az magától értetődik, hogy az ilyen boglyák szalmafödéllel vízmentesen befödendők. Egyáltalában nem elégséges a vadnak szánt takarmányt a pagony bármely részén egyszerűen lehányni s a vad tetszésére bízni, hogy abból annyit egyék, amennyit éppen neki tetszik. Ezen eljárás sem a vadra nézve nem volna egészséges, sem gazdaságilag helyes. Hátrányos a vadra nézve annyiban, hogy a nedves takarmánytól, különösen pedig a nedves szénától, az őzek azonnal betegek lesznek, gazdasági szempont-
