Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
rat erős, hosszú villás-ág segélyével lenyomni s fejére mért botütésekkel ártalmatlanná tenni, vagy (kivált ha dühös támadási hajlamot mutat) kegyelemlövés útján bánni el vele. Az ismertetett orvmadárpusztítási módokon kívül az őszi hónapokban (de a tavaszi orvmadár-vándorlás idejében is) igen szép eredményeket lehet elérni szabadon eresztett bagoly segélyével is, mert az ekkor még lombos fák és bokrok elégséges rejteket nyújtanak a vadásznak s a fiatal, még tapasztalatlan ragadozó-madarak igen nagy hévvel szoktak lecsapni az uhura. Ennek a vadászati módnak a komoly öreg vadászok közt kevés híve akad ugyan, de a fiatalabb, mozgékonyabb puskaforgatók annál inkább kedvelik és kellő ügyesség mellett valóban jelentékeny sikereket is lehet elérni vele; tehát a lelkiismeretes vadóvónak nem kell sajnálni egy kis fáradságot, mert gyakran sokkal inkább kifizeti magát, mint valamely nyirkos bagolygunyhóban való leselkedés. Egy tapasztalt német vadász körülményesen ír erről egy német szaklapban s örömmel említi, hogy végre rájött, miképpen kell szelídített bagolylyal a szárnyas-ragadozókat hatalmába keríteni. Hosszas és sokféle próbálgatás után annyira vittem ezt, — mondja, — hogy módszeremmel, minden előkészület nélkül, egyszerűen a baglyot karomon hordozva, számtalan, köztük sok igen ritka példány-szárnyas-ragadozót pusztítottam ki. Nem egy szép lövést volt alkalmam tehetni e vadászatokon s gyakran megesett, hogy hat, sőt több szárnyas-ragadozó s több tuczat varjú képezte 2—3 órai vadászatomnak eredményét stb. Ez a vadászati mód egyébiránt ama régi tapasztalaton alapszik, hogy az összes szárnyas-ragadozók, igen csekély kivétellel, a repülő baglyot sokkal inkább s nagyobb kitartással üldözik, mint a lomha mozdulatlanságban szunnyadót. Erre van alapítva tehát az egész vadászati módszer, mely abban áll, hogy a vadászterületet bekalandozzuk, szárnyas-ragadozó után keresve s a mint ilyet észreveszünk, a lehetőség szerint elrejtőzünk s a szelídített baglyot felröptetjük. A legtöbb esetben már a fölemelkedés pillanatában megtámadja a baglyot a közelgő ragadozó, általában nagy mérgesen reácsapnak a ragadozó-madarak, vagy pedig, különösen a varjúk és szarkák, nagy lármával kerülgetik s közbefogva őt, tőlük telhetőleg boszantják; ez az a pillanat, midőn a vadász jól alkalmazhatja lövéseit. — Természetesen, a vadászat e neméhez a biztos és gyors lövés a főkellék s a vadásznak értenie kell, hogy bármily rejtekből s bármily helyzetben, tehát térdelve, sőt fekve is, gyorsan és biztosan czélozzon, lőjön és találjon. — Némi fáradságot s nagy türelmet igényel a baglyot annyira megszelídíteni, hogy a vadászat e neméhez használhassuk. Legfőképpen arra kell iparkodni, hogy az ne messze távozzék a vadásztól, különben lőtávolon kívül fognak alácsapni a szárnyasragadozók. Ez kitartó gyakorlat által és azzal érhető el, hogy a bagoly bizonyos számú szárnytollát lenyirbáljuk és pedig oly módon, hogy a tollok belső zászlaját hosszában (magát a tollat azonban nem) éles ollóval lemetszszük. — Ismételt próbálgatás után a bagoly rászokik arra, hogy soha se repül 30—50 lépésnél messzibbre a vadásztól s ott leereszkedik. Hogy azután ismét kényelmesen befoghassuk, lábaira két karabély-horoggal ellátott rövid bőrbékót erősítünk. Ehez szükséges, hogy a végső kb. 3 ctm. átmérőjű fémkarikát oly módon burkoljuk be. hogy azok ne szorítsanak; ez legegyszerűbben az által érhető el, ha a kariká-