Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

154 vagy éppen friss, tehát a tulajdonképpeni ,.dög" jellegével még nem biró csaléteknek a kültekintet révén is minél csábítóbb hatást kölcsönözzenek. — A leshely, illetve a lesgunyhóról szólva, annak jó elkészítése kiváló fontossággal bir a sikerre nézve. Azért ez igen gondos munkát és kiváló ügyességet igényel. Holmi szemétszúró, felületes tákolmány, vagy olyas valami guliba, amelyben a vadász magát a tökéletes láthatatlanságig el nem rejtheti, sikerre nem vezet, mert a szemes és felette gyanakodó természetű szárnyasragadozókat körültekintő óvatosságuk rendszerint távolmaradásra készteti, vagy ha megjelennek is a dögtér felett, de oly magasan keringenek, hogy el nem érhetők még golyólövéssel sem és legfeljebb csak a gyakorlatlan, igen fiatal példányok húznak be lövés alá. Ugyancsak ilyen riasztó hatása van az egészen földfeletti leshelynek is feltünősége s mindenesetre többé-kevésbé szemetszúró külseje miatt, másrészt pedig — ami nem csekély fontosságú—mivel a kitűnő szaglású orvok a földfeletti lesben hamarább megorrontják a vadászt s ha jelenlétéről talán nincsenek is teljesen meggyőződve, de mindenesetre tartózkodóbb magaviseletet tanúsítanak. Legczélszerűbb valamely terjedelmeAZ ÉSZAKOROSZORSZÁGI ÖLYV FARKA. bokor közt készíteni a leshelyet, ülőpatkával ellátott megfelelő terjedelmű és mélységű gödröt ásván. A mélységet illetőleg annyira le kell mélyedni az ásással, hogy a padkán ülő vadász fejetetejével a gödör karimája egysíkban álljon. Ha a körülményekhez képest tulajdonképpeni les, vagyis „döggunyhó" készítése látszik inkább czélszerűnek, de állandó használat c.zéljából is egyrészt, — akkor természetesen megfelelő tartós építményt kell készítenünk, alacsony felépít-