Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.
November
147 Edének, a korán elhunyt erdélyi ornithológus és kitűnő vadásznak a „Vadászlap-" ban (1891. évi. pag. 430.) közzétett következő tudósítása : „A múlt hó vége felé. egy napon erdei szalonkára próbáltam szerencsét. A velem volt vizsla még fiatal s igen messze kijár ; vagy 100 lépésre felvert egy szalonkát s nem lőhettem rá, de láttam melyik bokorba szállt le. Már az aggatón képzeltem és siettem feléje, amint egyszerre nyílsebesen csap le abba a bokorka egy gatyásölyv s a következő pillanatban látom a szalonkát a bokor ellenkező oldalán kirebbenni, de nyomban utána az ölyvet is, s most kezdődött volna a légi hajsza, ha az ölyv pár szárnycsapás után oly remek ügyességgel el nem csípi lábaival s tovább nem czipeli a szalonkát. Ez úgy 120—130 lépésnyire történt tőlem, de azért igen jól láttam az egészet. Gondolkoztam, hogy mit tevő legyek s afeletti aggodalmam, hogy szalonkámnak hirét sem fogom hallani többé: arra birt, hogy egy elijesztő lövést tegyek, hátha kieresztené karmai közül az áldozatot. Persze, az egész dolog perez műve volt; felkaptam vegyes csövű fegyveremet s az express csőből egy golyót küldtem utána. Megvoltam azonban lepetve, midőn a lövésre az ölyv mintegy darab kő alázuhant, a szalonkát pedig tovább láttam evezni, messze egész fel a havasok felé. Az ölyv egy igen szép öreg példány volt; de a golyó egészen széjjelszakgatta s csak a feje, szárnyai és lábai csügtek egymáson ; a begyében találtam szalonka-tollakat s egy szalonka-csőrt egészben, eqy húros rigó darabjait s két egész fejet." — Ezek után már most nincs más mondanivalóm az ölyveket illetőleg még, mint az, hogy pusztításuknak szükségessége elvitázhatlan a hasznos vad tenyészetére, melytől a vadásznak annak a kedvéért engedni nem lehet, hogy gazdászainknak nem nyillott még elég alkalmuk ezeket a szárnyas tolvajokat beható megfigyelés alá venni, hogy meggyőződést szerezzenek arról, hogy e madarak csakugyan kártékonyabbak, mint hasznosak. — A többi nálunk előforduló ölyvfajról a megfigyelések még nem teljesen kimerítők, de részint meg olyan ritka vagy szórványos előfordulásuk is van, hogy esetleges kártékonyságuk se igen sokat nyomna a latban és különben is söréthalál a végzetük, ha a vadász lőtávolába kerülnek. A szorgalmas vadóvó e hóval megkezdi, illetve hatványozott szorgalommal folytatja működését kedves vadjai óvása s jóléte érdekében. Amily nagy feladat volt a négylábú ragadozók óvatosságát, következtető furfangját nyáron át kijátszani, oly könnyűvé válik az most a szigorú „nem szeretem napok" beköszöntésével, midőn is az elkényszeredés s a küzdelmes „lét s nemlét" kérdése kevesebb óvatosságra kényszeríti még a legfurfangosabb ragadozót is és mohón kap a csalifalat után. Egyelőre azonban csak a fogóeszközök alkalmazására kell szorítkozni; a mérgezett falatokat ugyanis csak tartós hidegekkel, fagyos és magas hódllású időben fogadja el az orvvad. Különben is hótlan időben — az elhullott vad nehéz feltalálhatása miatt — nem igen szoktak mérgezett falatokat alkalmazni. — Fáczánosokban ügyelni kell a notórius tojásrabló sündisznóra. Időnkint ugyanis betanított ratlerekkel, vagy jobb szaglású parasztkutyákkal apróra ki kell kerestetni a pagonyokat, általában az oly helyeket, ahol korábbi tapasztalások szerint a sündisznók őszszel elszokták magukat vaczkolni (szántó10*
