Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

133 romfi-udvarból egy gyermek „kurhéja", vagy egyéb hessegető kiáltása, sőt berzenkedő kotlóstyúk is könnyen elijesztheti őket; azért életműködésük az ügyetlenségek hosszú sorozatából áll, mihez különben egyéni képességeik nagyon hiányos volta is nagyban hozzájárul. Például, noha jó, sőt kitűnő repülők, — mégis a repülő madarakra egyáltalában nem veszedelmesek, csakis az ülő, vagy a földön lassan mozgó állatok vannak támadásuknak kitéve, Általában leginkább olyan állatokat támadnak meg, melyek sikerrel nem igen védekezhetnek ellenük, sőt még azt is röstelik, mert ha dögre találnak, eszükbe se jut más préda keresésével fárasztani magukat. Többször egész csoportokat láttam lódögön lakmározni. Természetesen azonban az éhség és fiaik táplálása ezeket is vállalkozóbbakká teszi s ilyenkor, kivált a villásfarkú faj, a kisebb, gyengébb vadállományra veszedelmessé válhat s tényleg, ha egyszer belekóstol a zsiványkodásba, nem egyhamar hagy fel vele s ilyenkor ott, hol bőven van fogoly, a fia-foglyoknak valóságos ostorává válik; e mellett kérlelhetlen üldözője költés időben a fiatal pacsirták-, vadkacsák és általában a vízivadfélék kicsinyeinek és különösen a fiatal szárcsákat vadászsza nagy előszeretettel és sikerrel; az öreg szárcsákkal szemben azonban ritkán van jó esélye, mert ezek, szemre kapva őt, idejekorán a mélyebb vizekre menekülnek s alábukva mentik magukat. Rendes életfolyamata közben legszívesebben békák, kígyók, gyíkok, rovarok (főleg sáskák) és egerekre vadászik, mert ezekhez könynyebben hozzá juthat. Oly években, midőn az egérfélék, gözűk és ilyesmik különösen nagy számmal tűnnek fel, e kányafaj is nagyobb számmal található, mint egyébkor és csoportokban kóborol egyik vidékről a másikra, megszámlálhatlan sokaságot pusztítván el a mezőgazdaság eme legveszedelmesebb elleneiből. — Ennek a fajnak a kártékonyságát illetőleg, bűnei lajstromához tartozik még fészekfosztogató tulajdonsága is és különösen a földön fészkelő madarak és kiválóan az apróbb szárnyas vadfélék tojásaira, majd fiókáira nézve veszedelmes, e mellett hírhedt baromfi-tolvaj és főkép a kis libák átka, melyekre különösen akkor veszedelmes, midőn fiai vannak; ekkor rendes jelenség a libalegelőkön és ugyancsak dolgot ád a pásztoroknak. Mint említém, fiai érdekében sokkal serényebben lát préda után, mint egyébkor s néha túlbuzgóságával életét is veszélyezteti. Ugyanis gyakran megtámad oly állatokat is, amelyek nálánál sokkal erősebbek, védelemképesek, minők a vén nyulak és tyúkok, melyeket természetesen nem is győzhet le. Nem egy kánya lakol meg ilyetén vakmerőségeért. / így megesik például, hogy a tyúk-udvarban valamely nagy, kinőtt tyúkba kapaszkodván bele, a szemes kakas,meg a nagy spektákulumra összesereglő baromfiak által agyonvagdaltatik. Megesik az is, hogy a megtámadott tyúk, hátán a csapkodó kányával, egyenest a nyitott félszerbe vagy istállóba rohan, hol megint csak a figyelmessé lett baromfiak adják meg a merész zsiványnak az utolsó kenetet. Baromfi-rabló tulajdonsága folytán oly jól ismerik a falusi gyermekek, meg a kotlós-tyúkok, hogy akár egy könyvmoly szobatudós sem jobban. Még csak mint kis fekete pont tűnik fel a távol láthatár egén, a kotló már is megismeri és szárnyai alá gyűjti csibéit, aggodalmasan pislogva a lassan közeledő, azonban folyton nagyobbodó pont felé, melyben csakugyan aztán mi is ráismerünk a zsi-