Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

129 ról, melyeket a kábák egyes vadászati területeken a madártojásokban tesznek. Pedig csak kis számokat vettem fel, amennyiben tapasztalásból tudom, hogy például egy kinőtt sárgafejű kaba egyetlen teljes jóllakásához körülbelül 40 kisebb madártojás szükséges. És ez nem túlzás. Akárhányszor találtam és talált több szavahihető vadásztársam is lelőtt és frissiben megvizsgált kábák begyében és gyomrában a fent említett tojásmennyiségnek megfelelő tojássárgáját, A kábák fészekfosztogató tulajdonságát a szemes mocsári és vízivad — úgy látszik — igen jól ismeri (kivált a kacsa) és iparkodik távozás előtt fészkét előlük lehetőleg jól elrejteni, persze sokszor haszontalanul, amennyiben a madarak között nagyobb kutató nem igen van. mint ezek. Mulatságos nézni a nehézkes tőkekacsa (Anas boschas) működését, midőn tojásai betakarásával foglalkozik, melyekre mindenféle gizgazt, zöld növényrészeket, meg nádpölyhöt (pákját) rak, nehogy távoztával valamely fürtető kaba felfödözze.* — Hogy a tojások felkutatásánál az ösztön vezeti őket, avagy a tapasztalás, tehát ezzel kapcsolatban az ész irányadó-e működésüknél, az még kérdés tárgya; de az bizonyos, hogy a legjobb orrú angol pointer sem fejthet ki nagyobb bravourt a foglyok fölszaglálásánál, mint aminő ügyességet tényleg tanúsítanak a kábák a madárfészkek fölkutatásánál. Olyan szemük van. hogy a legsűrűbb vetésben is észreveszik az ülő fáczán- vagy fogoly-anyát s azt a fészekről lezavarva, tojásait biztosan elpusztítják. Midőn a mezei, vízi és mocsári madarak a költést bevégezték s kicsinyeik vannak, akkor élik a kábák arany* Midőn a tőkés-kacsa ül, akkor a kaba nem igen mer közelíteni a fészekhez, mert a vitéz kacsa azonnal előugrik és derekasan helybenhagyja szárnyaival. HALVÁGÓ.