Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

Bevezetés

SEUEZETÉS. A* vadászati év augusztussal veszi kezdetét, a mikor a természet megérlelte már azt az új életet, melynek a virág szirmában, a földben, légben, vízben, madárfészekben s a szívekben egyaránt létet adott s e réven jogot, a mindenség nagy egyetemlegében azt a helyet elfoglalni, betölteni, a melyre rendeltetéséhez képest hivatva van az életért. r Es ezek a „rendeltetések" a lényekre nézve igen különbözők: ez sorsuk s végzetük is egyszersmind. A természetben semmi sem oknélkül való; és az ok okozatokat szül, aminek viszont ismétlen való visszahatás a következménye, melyben természetszerűleg a gyengébb, az életképtelenebb húzza a rövidebbet, mert a világegység összetartó ereje az őserő fenségében rejlik, mely megadja a létezés jogát s újítani, tökéletesíteni van hivatva — bár kegyetlen erővel is itt-ott: ezer halál révén talán, a hol további léte s rendeltetése érdekéből a lekaszált élet felszít sóhajaiból kénytelen meríteni a felfrissülés atomjait egy tökéletesebb harmónia kiegészítéséhez. Ennek a küszködésnek egyik részese az ember is, fölénynyel a többi küzdő fél felett — ugyancsak az erő és szellem hatalmánál fogva, habár több joggal nem is, de mindenesetre természetadta eredendő jogánál fogva szinte s hogy ő a győztes, a hatalmas, a korlátlan jogú lény a többi felett: a „világ ura", — az a rendeltetéséhez képest van így, nem pediglen a feltolakodó