Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

127 kezménye, hogy a foglyok is kipusztultak (!) és pedig azért, mert az egészségtelen foglyokat nem volt aki elfogja s így a következő években azok is költöttek s még egészségtelenebb ivadékot nemeztek s így aztán az egész fogoly-állomány betegségekben teljesen kipusztult volna, ha az angolok ismét meg nem honosítják a héját. Hál' Istennek, nekünk ilyen nyavalyás foglyaink nincsenek s azért semmi szükség nincs rá, hogy angol hóbortok követőivé váljunk, sőt azt látjuk szükségesnek. hogy fogolyállományunk érdekében a héját minden képzelhető módon pusztítanunk kell. Apróvadféléinknek feltétlen ellensége még a karvaly (kis karajka, Accipiter nisus). Ez kicsiben ugyanaz, ami a héja és különösen a nagyobb s erősebb nőstény veszedelmes a kisebb szárnyasvadfélékre. Különösen a foglyoknak félelmes ellensége s kivált telente, vnagy hidegben sokat elpusztít a gémberedett vadból; nyáron át és őszszel kevesebb ügyet vet rájok s inkább csak esetlegből kerül ilyenkor egj'-egy fogoly karmai közé. Aratáskor azonban a kasza elől kiszálló fürjeket ép oly következetesen fogdossa, mint néha a vércse, sőt megesik, hogy a vadász lelőtt vadját is elorozza, sőt ugyanazon példány többször is kisért a vadászok körül sebhedt, vagy távolabbra pottyant fürj elorozása végett. Sőt a nagyobb szárnyast, foglyot, szalonkát is elemeli néha a vadász elől s csak ritkán sikerül vakmerőségeért meglakoltatni, mert puskalövésnyi távolságon mindig kívül marad. A költési időben a fiatal fáczánokra is rájár, házi galambot azonban soha sem fog, de a kis gerlét el-elcsípi. Szokott zsákmányait képezik még a rigók (különösen telente a fenyves) s apróbb kerti, mezei és erdei madarak, úgyszólván mindig a leghasznosabb fajok, mi által nemcsak a vadásznak, de a gazdának is kárt okoz. Hogy minő kártékony, kitűnik Tscliuzi Schmindhoffen lovag felszámításából, mely szerint egy karvaly éven át 1460 madarat pusztít el, és pedig csak négyet számítva egy napra, amivel bizonyára be nem éri ez a felette falánk és vérszomjas orvmadár. — Dr. Lendl laboratóriumában sok karvalyt bonczoltunk, de eltekintve itt-ott néhány egértől, kártékony állatot sohasem találtunk gyomrában, hanem annál több czinegét s más hasznos rovarevőt. de sőt nem egyszer kisebb harkályok maradékait is. — A karvaly vadászati módja, cselfogásai ugyanazok, mint a héjáé. A préda üldözése alkalmával szintén határtalan indulatossággal párosult makacsságot és kitartást fejt ki, mint amaz s oly vakmerő, hogy a csukott ablakon át becsap a kalitban levő madárkára, mit sem törődve a kivert üveg csörömpölésével. Gyakori eset az is, hogy a madárfogdosók csalmadaraira vág le s hallatlan szemtelenséggel iparkodik a madarat a kalitkából kifogni a madarászó ember közelléte daczára is. Hogy pedig telente micsoda verébribilliókat követ el a városok sétakertjeiben, de az utczákon is, arról nem kell beszélnem, ismeri mindenki és sokszor megesik, hogy szinte az ember lábánál fogja el a szegény kis verebet, vagy a pipiskét. ÁltaFIATAL HEJA.