Lakatos Károly: A vadászmesterség könyve. Szakvadász a gyakorlatban.. Szeged, 1903.

November

99 prédahiány rabióhadjáratokra ösztönzi, oly helyekre is elvetődik, ahol ritkaságnak is elképzelhetetlen ritkaság számba megy; különben pedig a fiatalok az év minden szakában kósza életet élnek és valóságos világjáró útakat tesznek. A szirtisas fő táplálékát mindennemű szőrmés és szárnyas vad képezi ugyan, de apróbb állatokkal s egészen kis szárnyasokkal is táplálkozik. Felbonczolt szirtisasok gyomrában ugyanis gyakran találtam egereket s más kis rágcsálókat, de e mellett pacsirtákat is nem egyszer. Csak nem fér a fejembe, miként birták e gyors röptű kis szárnyasokat hatalmukba keríteni! Megfigyelték, hogy a gyengébb szarvasborjút, de sőt a zergét és őzet is megtámadja s leveri a szirtisas. sőt volt rá eset, hogy öreg páros sasok szarvast is üldözőbe vettek. Hogy az őzekre is (különösen költési ideje alatt) rendkívül veszedelmes ez a néha csodálatosan vakmerő orvmadár, arról nem egy alkalmam volt magamnak is meggyőződést szereznem. Különösen veszedelmes a síkon, nyílt helyen kintkapott őzekre, ha párosan van; ellenben magános példányok rendesen csak a megsebesült beteg őzeket támadják meg. Idevágólag fel kell említenem egy érdekes esetet, melyet egy német vadászújság közölt 1895-ből, írván a következőket: A pordenni Alpeseken egy hegymászó valami rikácsoló hangot hallott egy közeli tourista-kunyhó tájékáról; nemsokára ezután egy őzbak menekült az erdőből és nagy sebektől vérezve, csakhamar kimerülve terült el a tourista közelében, aki az ellentállásra képtelen őzbakot gyorsan felkapva, a közeli menedékházba vitte. — Az üldözőket két hatalmas szirti sas képezé, melyek erősen rikácsolva, csakhamar ott termettek s a levegőben örvényelve kutattak az őzbak után, majd pedig, minthogy a touristának nem volt fegyvere, bántatlanul vonulA SZIRTISAS TIPIKUS FORMÁJA (A. crysaetos). Thorlnrn rajza.