Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 36 — pán a vad kedvéért fűzi a vadászat foglalatosságához, ,x< hanem a vadászatot önmagáért — és csakis emiatt a vadat Jß — kedveli. Az ilyeneknél megvannak azok a tulajdonságok, melyek a császármadár-vadásztól okvetlenül megkívántat- -i nak: birtokában vannak a lemondás, szerény igények, ,>1 szívós kitartás és nagy türelem — hogy úgy mondjam: va- -ß dász-erkölcsi érzületének; — de annál nagyobb aztán az xJ öröm, ha mindezeket az igazi vadászerényeket a siker i: jóleső jutalma koronázza; mert a valódi vadász nem rr gyilkolni, halomra öldösni akarja a vadat, hanem azt is fortélylyal legyőzni. Es kétségkívül csakis ily módon fl| találunk a vadászatban igazi gyönyört — és nem is más A a vadászati szenvedély fűszere, csábító érdeke, mint az xi az örömteljes elégtétel, melyet az elért győzelem felett íí érzünk, melyet ügyességünkkel, óvatosságunkkal, tiirel- -Ii műnkkel s figyelmességünkkel a vadászott vad felett kivív- -v tunk. Persze, a kevésbbé kellemes csalódások számtalan na esélyeinek is ki van téve és boszantó meglepetések is A nem egyszer megkeserítik a vadászt; de aztán annál 1 : nagyobb a megelégedés a nehézségek legyőzésével a jól kiér- demelt siker felett. Azonban ha a csalódások s balkörülmé- -á nyek egész halmazával kell is néha számolnia a vadász- -x nak s nem egyszer némely előre nem látott, mindig gi kiszámíthatatlan »esély« úgyszólván a bizonyosnak >Ii vélt siker pillanatában teszi is tönkre mintegy következete- -o sen néha szép kilátásait, — mégis az igazi császármadár- -7. vadászra az ily apró vadászi balesetek lehangoló, avagy yj elkedvetlenítő hatást soha nem gyakorolnak, mert azért ír kárpótlás kínálkozik számára a természet kifogyhatatlan m s mindig érdekes s változatos mozzanataiban, a kedves « és néha meglepő epizódok sokféleségében, melyek amíg gi egyrészt anyagot szolgáltatnak izgató megfigyelésekre, másrészt a -legtöbbször még a kedélyre se tévesztik el la felderítő hatásukat. Példáúl alighogy megszólal a csali- -i, síp hangja, csakhamar egész kis raját csődíti össze a r> czinkéknek, melyek kedves bizalmassággal foglalatoskod- -t nak, pattognak ágról-ágra körülöttünk; a vakmerő mátyás, ra ez a szemes, hunczut jószág, melyet a német jágerek >í: »matyar pettyár« melléknévvel szoktak néha felruházni: indiskrét lármával, hangos harsolással kutatja a csalihang gi