Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 16 — Van egy iskola a vadászati sportirodalomban, me orfl szereti hangsúlyozni a vad összeférhetlenségét a föblöj mívelés fejlődésével. Szerinte a vadállomány, szárnyasozfi és négylábúak egyaránt, azon arányban vesznek ki, a mi

1 irn arányban a rétek, fenyvesek és parlagföldek vetésekké váiV/i toznak által. Ugyanakkor a baj kikerülésére tanácsolják a vadak összegyűjtését és megszelidítését, hogy ekkéa>U el ne vesszenek. Álmodoznak majorokba elhelyezett fo^oli lyokról, fáczánokról, akolba zárt nyulakról, szarvasoknod stb., melyekre minden megerőltetés és fáradtság nélküijíl tetszés szerint »vadászhatunk«. A kép igen idylli, de a mi a császármadarat (és sooa más szárnyas-vadat) illeti, épen nem talái rá. A császárba madár csendereseit tyúkólak, esetleg parkok épen nenort pótolhatják, mint esetleg tán a fogoly és fáczánnál; ;l kényes és ősvad fajdfélét általában csakis szigorú óváss;;?.8J lehet még egy darabig fentartani az ősi ällapotnaßnil mindinkább való tiinedezése közepette és épen nem keoejtf vezők az ujabb, modern erdőkulturális viszonyok e töreU < vés elősegítésére. Tény azonban emellett az, hogy q császármadár példáúl nagy kalitkában igen könnyen tar ißi ható és sokáig életben marad; a fészekaljakat sem valannßl nehéz mesterség felnevelni és Keller, Tschudi és Brehflrle nyilván tévednek akkor, midőn ellenkező nézetüknek adnaßni kifejezést. Én nem egyszer póbáltam császármadar?nB kalitkában tartani és fészekaljakat felnevelni, így tapas;;gß falásból beszélhetek — illetve állíthatom a föntebbiekeoiÍ! A császármadár meglehetősen vad jószág lévén, kezdetbeodj persze igen fél s úgy látszik, mintha sohasem szoknak meg a fogságot, de később igen megszelídül és a velísv foglalkozónak sok mulatságos perczet szerez. Minorri nagyobb a társaság, annál könnyebben szokja meg ^ fogságot. Kezdetben nem fogadja el az ételt, hanem me«oti húzódik valamely sarokban, azért legjobb, ha étellel él) 1 itallal el lett látva, egészen magára hagyni. A vörös-áfonyym és boróka-bogyó, melyek közül az első amúgy is a császármadár kedvencz eledele, a legjobb tápnak bizoxi nyúltak, ámbár váltakozva a kendermagot, árpát, bükkönjrrfl és más magvakat is felszedi. Ivásra úgy szoktatandobn hogy a vízbe néhány szem bogyót vetünk. Miután, miriirr