Lakatos Károly: A császármadár és vadászata / Vastagh Géza címképével és Lendl Adolf rajzaival. Budapest, Markovits és Garai, 1899. / Sz.Zs. 1679

— 11 — hó is sok császármadarat semmisít meg, úgy hogy ennek következtében sokhelytt anyira kivesz az állomány, miszerint alig marad belőle hírmondónak egy-két elcsenevészedett darab és évek kellenek hozzá még a legnagyobb gondozás és óvás mellett is, míg a megmaradt csekély tenyészanyagot újra némi állománynyá szaporíthatni fel. — Igen nagy hidegben s mély hóálláskor usyan éjszakára a császármadarak beássák magukat a hóba, hol a hideg ellen — ha az nem* felette tartós jellegű — egyelőre igen jó védelmet találnak, de nem így a rókák és nyestek ellen; aztán az »ólmos-eső« is sok kárt tesz bennök, szárnyaikat a hátukra ragasztja, úgy, hogy teljesen képtelenekké lesznek a repülésre, de sőt a mozgásra is és íélig gebbedten, magukkal jótehetetlenűl ülnek a fákon, melyekről végre az első erősebb szélroham támadására aléltan hullnak alá s a vérengző ragadozók karmai közé jutnak. Nagy baj az is, hogy a diirgésen kívül korántsem oly éberek, mint a többi fajdok, sőt oly ostobáknak mutatkoznak néha — kivált ha meg vannak lepetve, — hogy a vadász, vag}' valamely ragadozó vad előtt a helyett, hogy elröpülnének, meglapulnak, épen mint a foglyok a héja láttára — s így főleg ez utóbbinak egyesek biztos zsákmányúl esnek. Ezen imént említett okon kívül még egyéb számos ok áll útjában a császármadár szaporodásának"; azonban legnagyobb átkuk (persze a hurokvetőkön kívül) a szárnyas ragadozók; a sólymok, sasok, héják és ölyvek ugyanis igen sokat elpusztítanak belőlük; a holló és mátyás (állítólag a havasi-szajkó [Nucifraga] is) meg a tojásaira tör, — szóval a tartósan rendellenes időjárás és a ragadozó fajzatok egyaránt veszedelmükre szolgálnak. A fészkeket, illetőleg a szaporulatot is az idő, nevezetesen a kései erős havazás vagy tartós eső teszi tönkre a legnagyobb részben. Példáúl a magas Tátrában (kivált északi részén) majd minden esztendőben május hó második felében havazni szokott, ezen havazások minémüsége nagy befolyással van a vadszaporulatra, mert ezen időtájt ellik a szarvas, őz és zergének nagy része, költ a siket-, nyir-, és császárfajd, az erdei szalonka stb. Ilyen havazások beálltával természetesen kiszámíthatatlan kár történik a vadban és kivált a fajdfélék s ezek közt