Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

44 Lakatos Károly: Vadászliit „Valami látás veri az állatot" — mondják. És nincs rá eset, hogy uszitanák, avagy szólitanák az: ebet ilyenkor. A subát, gúnyát a fejére vonja a puszták fia s teteti az alvást, mintha nem is érdekelné a dolog . . . Vadászember, aki sokat éjszakázik kint a szabadban, nem egyszer szem- és fültanuja az ily rémes jeleneteknek, minőkről egyébiránt a városok kőhalmazai közt élő „mindent tudók" még csak halvány fogalommal sem birnak — és ha mondod is nekik, legfölebb lemosolyogják „babonás hiszékenységedet," „rémlátásodat," állván némely tudások dolgában nagyon kevés atikai só rendelkezésükre — a nagyképűsködő észjáráson kivül és abból is többnyire hiányzik az Isten. Pedig aki a mindenség sok titkot rejtő nagy és csodás összfoglalatában tájékozódni óhajt, buvárszeme Isten nélkül semmit meg nem láthat, meg nem érthet ;. szelleme a sejtelmek s kételyek viharzó tengerének lapdajátékául van elkárhozva! A mindenben szétoszlott, szent atomjait mindenben érvényesitő és mindent megillető magasztos szellem számbavétele nélkül, minden u. n. tudomány és hyphotbesis egy nagy őrület kifolyása csupán, mely végeredményében meghasonlik önmagával, mint az áruló Júdás, ki megtagadta mesterét. A mit nem tudunk, ami egyelőre kifürkészhetetlen, az még kicsinylő kacajjal nem illethető balga módra Csak a tudatlanság használja az olcsó gúnyt elpalástoló mezül, állatoknak a vadászok és pásztoroly gyakran tapasztalt u. n. „látárémlátására," — én sokszor megkisérlettem ez irányban valami pozitív megállapodásra jutni: megmagyarázni magamnak a dolgot. De hiába! Az áthatolhatlan sürü fátyolt föl nem lebbenthetém a rejtelmek világáról, mint ahogy ez másnak se sikerült idáig, amennyiben a dolog lényegébe csupán okoskodásokkal behatolni nem is lehet. Annyi azonban világos lett előttem, hogy az állatok pszihologiai és fizikai életében mélységes titkok rejlenek s hogy az jórészt terra inkognita terület még — sok más egyébbel együtt, az emberi tudás számára. A tudatlanság (vagy mondjuk: elfogultság) mindjárt ott kezdődik, midőn az állatoktól megtagadjuk a lelki kifejezés legfényesebb szimbólumát az észt, szellemet . . . Ez nagy hazugság a nagy, a bölcs alkoltó szellemmel szemben