Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424
Előszó az első kiadáshoz
10 Lakatos Károly: Vadászliit valóságos fokmérője a nemzet intelligenciájának. Dicséretére legyen mondva azonban fajunknak, a vadászbabonát illetőleg nemcsak hogy őstörténelme nincs s egyáltalában nem is volt soha — dacára annak, hogy keleti nép vagyunk, — de maga az a kultusz is, mit egyáltalában »vadászbabonának« lehet nevezni, alig számottevő csekélységet képez más nemzetekével szemben s lehet mondani, hogy inkább csak a kivételes előitéletek jellegével bir nálunk, az egészséges nemzeti humor világításába helyezve. Mindamellett megvan nálunk is tagadhatlanul, mint ahogy megvan az angol, német és franciánál, sőt mindenütt irodalma is van, csak éppen nálunk hallgat róla a krónika. Tehát utóbbinak indokából is egyrészt, a Jagdbrevier rémséges balgaságait mellőzve (nehogy az ilyesféle alantas szellemi tévelygéstől szűz magyar szellem mintegy beoltva általuk, idővel hasonló szellemi megkótyagosodás esetleges előidézőjévé váljék) elhatároztam, csakis a magyar viszonyokat tartva szem előtt: megírni irodalmunkból mind e mai napig hiányzó vadászh i t könyvét, mely a mai vadásznemzedék egy részének érzékébe is átment régi vadászbabonák, hiedelmek stb., szóval mindama dolgoknak gyűjteményes összefoglalását képezze, melyek részint a való és képzelet, részint pedig a „természet feletti" titokzatok szálaiból, ködképeiből összeszőve, a vadász hit különleges kultuszát alkotják. Nem is képzeltem azonban, mily nehézségekkel keilend megküzdenem ezen elhatározásom megvalósításánál! Elég legyen megemlítenem csak azt, hogy a magyar irodalomban idevágólag semmi kiindulási alapot, egyetlen adatot sem voltam képes felfedezni! Miért is tisztán saját erőmre lévén utalva, kénytelen voltam egyes régi vadászok bemondásain, itt-ott felmerült szájhagyományokon és saját, idők során át az ország minden részében gyűjtögetett adataimon építeni fel jelen kis müvemet, melynek egyéb iránt ha más érdeme nincs is, de azaz egy mindenesetre megvan, hogy irodalmunkban hézagpótló és minden izében eredeti magyar. Szegeden, 1897. január havában. Vadászüdvözlettel SZERZŐ.
