Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 51 úszkáló sejtelmes kicsiségü haltesteket, ha (bár a fényes nappal dacára is) éleslátásukhoz a szem távcsőképessége is nem járulna s szemük egyszersmint a lupé szolgálatot is nem tenné nekik? Én nem tudom felfogni! Ha már most az állati szemek részletezett mindeme, részint tényekre, részint sejtések s valószinüleges feltevésekre alapitott sajátos különösségeit való ténynek véve — összevetjük, s tekintetbe vesszük emellett még azt is, hogy az állatnak egyébb (összes) érzékei is a fejlettség hasonlithatlanul magasabb fokán állanak az emberénél (az éjszakai meg nem magyarázható sajátságos és különös viselkedésektől eltekintve): az állat nappali rémlátásának némileges megközelitő magyarázatát is megtaláljuk ebben. A közel- és messzelátás, kisebb és nagyobb arányú alakokban való váltakozás káprázata, hihetetlenül éles hallás stb. a gyenge — hogy ugy mondjam: állaterkölcsi erővel párosulva (kivált a házi állatoknál) idézhetik fel az állatnál a rémület érzetét. Mikor a szegedi, kecskeméti, debreceni puszták, avagy az amerikai prairiek ezernyi gulyája a beláthatatlan sikságokon, ahol egy fa, egy bokor, de egyáltalában semmi sincsen, amin megakadhatna a tekintet — szétszalad riadozva a szélrózsa minden irányába: akkor (habár a legélesebb emberi szem semmit se képes is felfedezni) a messzelátó állati szem mégis minden bizonnyal lát valamit, lát, talán mesés távolban valami a szemében csodásan megnőtt emberi alakot, szörnynek látszó lovast, avagy kutgémet a szárnyát lebegető puszták sasával, vagy más egyebet talán, ami aztán a szemkáprázat, helyesebben : látomási csalódás folytán megdöbbentő hatásával futásra készteti. De hallhat is nagy messziről valamit, valami szokatlant, ami ijesztő hatással van rá. Ám elég egyetlen állatnak a riadalma arra, hogy a többi is befolyásolva legyen általa, mert „az ijedség ragadós" az állatoknál is ... És sajátságos s felette különös jelenség az emellett, hogy némely állatot — tudja Isten micsoda vágy, vagy egyéb belső indulat ösztökélése folytán — a fel nem ismert veszély, vagy fenyegető körülmények inkább vonzzák, mintsem távolodásra késztetnék, a bosszúállás, vagy védelem célzatának legcsekélyebb jele nélkül. Ezt különösen a disznóknál, lovaknál és marháknál tapasztalhatni eklatáns példákban. Idevágólag Földes János kir. erdész néhány igen érdekes adatot közöl a „Vadászlap" 1891-iki évfolyamában, melyek reprodukálását az alábbiakban érdemesnek tartottam : „A pusztai életnek egy olyan oldalát penditem meg, mely