Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

„Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók) 47 Ki tudja micsoda állatpsyhologiai rejtélylyel állunk akkor szemközt, midőn a vadászeb szokatlan, rémes és megmagyarázhatatlan viselkedésének okozati összefüggését eligazodhatlan, tétova bizonytalansággal kutatva, abba gyenge emberi tekintetünkkel behatolni próbálgatunk. — Hanem egyáltalában bizonyos-e az, hogy csupán és kizárólag benső indulatból veszi kifolyását az a mozzanat? Ki tudja azt. — De bármily átláthatlan legyen is a hályog szemeinken a megfejthetetlenségek titkaira nézve, az az egy az azonban erős sejtelemként foglal helyet a gondolkozni tudó ember konklúziójában, hogy a nagy mindenség világrendszerében : ég és föld között, kell lenni bizonyos összefüggésnek, csak kulcsunk nincs még hozzá ; valamint hogy kétségtelen az is, hogy az u. n. természetfelettiek, azaz a melyek ilyenekül tűnnek fel: kapcsolatos viszonyban állanak valami oly nyilván természetesekkel, melyek szemeinknek, lelkünknek, szellemünknek megszokottak s elfogadottak — és valójában lehetnek ép oly „természetesek", mint ezek, csak — mint mondám : a látásunk tisztátalan, illetve a tudásunk még tökéletlen hozzá . . . Az állatfizikai titkokat illetőleg is — mint már rámutattam, sok-sok rejtelemmel állunk szembe. Az állati, hasonlólag mint az emberi test: egy csodamü, csodás, nagyrészt ki nem búvárolható tulajdonságokkal és sajátságokkal, melyben az idegek szintén külön világot alkotnak s ép ugy csodákat rejtenek magukban. De ettől eltekintve, tekintsünk csak be egy kissé a látás titkaiba. Nekem — hosszabb idő óta folytatott tanulmányozásaim és megfigyeléseim folytán — élénk gyanúm támadt, hogy az állati szem, különösen az emlősöknél, alighanem többé-kevésbbé, sőt egyeseknél talán túlságosan is nagyit a szemreflexben, ugy, hogy teszem például legalább is három, vagy négyszer akkorának látják az embert, a tárgyakat, a többi állatok alakját, mint valóságban amekkorák (és különösen talán este és félhomályban érvényesül inkább az állati szem e sajátsága) és ahoz képest is talán, midőn előre, vagy oldalt tekint a szem, annak mozgásaihoz képest káprázatosan : kisebb és nagyobb alakban, tehát változó nagyságokban érzékittetvén pillanatokra (a csalóka vibráció folytán) a szem felfogott tükörképei, mely körülmény esetleg — az indulatok közrehatásához képest — riasztó, sőt megfélemlítő hatást is gyakorolhat az alanyra. Lehetséges, hogy az állati szem ezen (gyanitólagos) saját-