Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

III. „Természetfelettiek" és látományok (viziók)

III. „Természetfelettiek", rejtélyek és látományok (viziók). z álomlátásoktól eltekintve, melyek különben is kivételesek s éppen nem az u. n. „beteges lelkiállapot képzelgéseiből" veszik eredetükét, — a korszellem, a műveltség terjedése mindinkább tisztultabb szellemi látkör világosságába helyezik ma már a ránk örökül hagyott vadászhit babonás előítéleteit is, ámbár az kétségtelen, hogy mig vadász létezik a földön: sem az idő, sem a műveltség átalakító ereje nem fogja leküzdeni ezt a különleges kultuszt, amennyiben egyrészt magából az emberi gyöngeségből veszi eredetét. Másrészt a vadász (persze nem a sárgakamáslisokat értem) életének nagyobb részét, tán a legtöbb óráját a szabadtermészet ölén töltve el: a melancholiát szülő magány csendes régióiban képzelete gyakran eltévelyedik az oly vonzó titokzatosságok csalóka világa felé, amely tele van köddel, káprázattal, érthetetlenséggel . . . Aztán nem kell feledni azt sem, hogy létezik az emberben általában bizonyos ösztönszerüség, mely az u. 11. természet feletti titokzatoknak (mint „emberi szellem és fogalom által"