Lakatos Károly: Vadászhit, a magyar vadászbabonák és hiedelmek kultusza / 2. bőv. kiad. Szeged, Engel, 1910. / Sz.Zs. 1424

II. Előérzetek és álomlátások

28 Lakatos Károly: Vadászliit lövés dördült el és ismét éreztem a villámként érintő, égetőfájdalmat, hanem most már a mellemen ; — de éreztem a golyó súrolását is egy kifejezhetlenül rövid pillanatra, amint mellcsontomat végigléniázva tova fütyölt . . . Noha megtántoritott a lövés ereje ugy, hogy a fába kellett kapaszkodnom, hogy el ne essek; mégis azonnal tisztába voltam vele, hogy a kapott lőseb csak horzslövéstől származhatott s ennélfogva életveszélyes hatással alig lehet. Mindamellett nagyon megdöbbentő érzés volt, ily közel tudni magamat a halálos veszedelemhez! — E különös érzést csak hatványozta bennem az a vizsga tekintet, melylyel magamat, az eseményeket gyorsan követőleg végigtekinteni még időm vala. Begombolt vadászkabátomon rongyba cifrázva ott látszott a golyó nyoma, azaz hogy kabát, mellény és ing mintha kétfelé lett volna vágva a mellemen, ahogy végigszaladt rajtam a célt tévesztett galacsin. A vér elborította az egész ruhámat és fokonként erősbödő fájdalmat kezdtem érezni mellemen is, fejemen is. De bárha már az első lövésnél kerülgetett valami szédülés-féle bántalom s mintha fátyol ereszkedett volna szememre, mégis az ösztön fentartott bennem annyi öntudatos cselekvési képességet, hogy a herceg állása felől veszett iramba közeledő 14-es agancsárt egy szügylövéssel teritékre hozhattam . . . A szarvas felfordult, mint egy tarkón lőtt nyul, de körülbelül abban a pillanatban az én kezemből is kihullott a fegyver s eszméletlenül terültem el a zörgős haraszton. Az első lövés a fejembőrét súrolta véresre — egy csomó hajat is magával ragadva. A kalap a szalag felett keresztül volt lőve. Hátul egy hüvelyknyivel magasabban látszott a golyó nyoma, mint elől. Tehát a lövés kissé felhajtott — s ez volt a szerencsém ! Sokat jártam-keltem életemben vadászszenvedélyemtől űzetve az országban, számtalan éjet-napot töltve el a szabadtermészet templomában kint — kritikus helyzetek, körülmények szövevényeibe bonyolódva néha, sőt veszélyekkel is nézve farkasszemet, — de soha a halálhoz oly közel nem álltam, mint ez alkalommal! Csak néhány miliméternyivel alább, vagy ha a fél fordulást meg nem teszem: pillanat alatt hideg embert csinál belőlem a bolond ólomdarab — a világon a legkedvesebb, legjobb szivü ember által küldve . . .