Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

November

Megzördülnek rá a csüngő, aszott levélvázak szomorúan ; suhog, inog az ág a bujdokló szellő érintésétől, azután lassankint elalszik ismét minden mozzanat. Feljárhatjuk kedvünkre minden irányban az erdőt, de alig fedezhetünk fel valami kis állati elevenséget most, a hajdan madárdaltól zengő e gyönyörűségében a szabad természetnek. Itt-ott egy-egy húros vagy fenyvesmadár kerreg, csacsog színtelen hangján, vagy léprigó rebben fel a fák koronáján tengődő fagyöngy zöldelő bokrétájáról; egyébként pedig alig tűnik fel valami érdekesebb, üdítőbb mozzanat. Pedig majd kinézzük a szemünket valami kis látnivalóért a fák között, melyek most mindenfelé oly sok világosságot eresztenek át tépett sátrukon. Egy-egy buczkót, valami kis fészket már meszsziről meglát a kutató szem, gubbasztó madárnak tartva, de csakhamar csalódva fordul el tőlük a tekintet. Szinte jól esik aztán felfedezni az ágról-ágra pattogó czinkék örökvidor kis raját, hallani kedélyes cserregésüket, czinczogásukat, látni, mint szorgoskodnak holmi rosszul elrejtőzött kis bogárka után a fagyaibokrokon, faodvak körül, míg egy kiriadt erdei bagoly látása ijedező menekülésre nem készteti őket. Az erdő szívetája felé is ritkán akadni valami érdekesebb, meglepőbb oly mozzanatra, mely lekötné egy kissé a figyelmet. - 77 -