Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Mese a Tiszáról

De nincs kegyelem ! Az elvadult, megbolondult elem elszabadult daemönai boszút üvöltve repkednek szerteszét ... Az éj behunyja csillagszemeit . . . elközelgett a végkifejlődés rettenetes fináléja : Mint az őrült, ki letépte lánczát. Vágtat a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve töri át a gátot, El akarja nyelni a világot.